Idézetek Maja Göpel közgazdász, fenntarthatóság kutató és transzformációkutató “Unsere Welt neu denken” (Gondoljuk újra a világot) című könyvéből.

1. “Die Mehrheit in den Wirtschaftswissenschaften denkt den Menschen immer noch als eine egoistische Kreatur, der es nur um den eigenen Vorteil geht und die dadurch auf wundersame Weise für alle Wohlstand schafft. Dieses Menschenbild ist falsch und muss dringend einem Update unterzogen werden. Ein System, das Egoismus belohnt, erzieht zum Egoismus. Wir brauchen eine Neubetrachtung der Werte, die Menschen in ihrer Kooperativen Lebendigkeit stützen.”

“A közgazdászok többsége még mindig egoista teremtménynek tekinti az embert, aki csak a saját előnyére gondol, mégis valami csodálatos módon mindenki számára jólétet teremt. Ez az emberkép rossz és sűrgősen változtatni kell rajta. Egy rendszer, ami az egoizmust jutalmazza, egoizmusra nevel. Szükségünk van azon értékek új megközelítésére, amelyek az embereket azok együttműködő elevenségében támogatják.”

2. “Spätestens, wenn dieses wertblinde Wachstumsmodell immer mehr Krisensymptome von globalem Ausmaß mit sich bringt, sollte doch etwas mehr Sorgfalt in die Debatte und Suche nach Fortschritt und gutem Wirtschaften gebracht werden. Und dann fangen wir hoffentlich an, anders über unsere Begriffe und Wertvorstellungen nachzudenken. Über die Einschätzung, welche Veränderungen machbar oder auch wünschenswert sind.

Vom Produkt zum Prozess.

Vom Förderband zum Kreislauf.

Vom Einzelteil zum System.

Vom Extrahieren zum Regenerieren.

Vom Wettkampf zur Zusammenarbeit.

Von Unwucht zur Balance.

Vom Geld zum Wert.”

“Mikor ez az értékvakságban szenvedő növekedési modell egyre több és egyre globálisabb válságokat fog magával hozni, legkésőbb akkor valamivel több gondosságot kell belevinni a haladásról és jó gazdálkodásról szóló vitába . És akkor remélhetőleg elkezdünk másként gondolkodni a fogalmainkról és az értékeinkről. És arról is, milyen változtatások tehetők vagy kívánatosak.

A terméktől a folyamathoz.

A futószalagtól a körforgáshoz.

Az alkatrésztől a rendszerhez.

Az elvonástól a helyrehozáshoz.

A versenytől az együttműködéshez.

A túlsúlytól az egyensúlyhoz.

A pénztől az értékhez.”

3.  Dass Insekten Pflanzen bestäuben, lässt sich als Dienstleistung der Natur am Menschen verstehen. Umgerechnet in Geld, schätzt das Bundesamt für Naturschutz den Wert dieser Dienstleistung auf gut 150 Milliarden Euro pro Jahr. Das ist mehr als Apple, die Google-Mutter Alphabet, Facebook und Microsoft zuletzt zusammen in einem Jahr an Gewinn ausgewiesen haben. Weitere Dienstleistungen der Ökosysteme für den Menschen umfassen auch die Säuberung und Zirkulation von Wasser, Luft und Nährstoffen, Schutz gegen Stürme und Überschwemmungen sowie den Erholungswert von Naturräumen für Menschen. Den Geldwert der gesamten Dienstleistungen der Ökosysteme zu schätzen ist daher eine schwierige Frage – dahinter steht ja der Versuch aufzuzeigen, welchen wirtschaftlichen Mehrwert die Natur für unser Leben leistet im Vergleich zu menschengemachten Formen der Wertschöpfung. Umgekehrt ließe sich fragen, wie teuer es wohl würde, wenn wir das alles selbst herstellen müssten. Ganz zu schweigen davon, ob wir das überhaupt könnten.

“Azt, hogy a rovarok beporozzák a növényeket, tekinthetjük a természet szolgáltatásának az ember felé. Ennek a szolgáltatásnak az értékét pénzre átszámitva jó 150 milliárd euróra teszi a Szövetségi Természetvédelmi Hivatal. Ez több, mint az Apple, a Google elődje, az Alphabet, a Facebook és a Microsoft éves bevétele. Az ökoszisztéma további szolgáltatásokat is nyújt az embernek, amelyekbe beletartozik a víz, a levegő és a tápanyagok tisztítása és cirkulációja, viharok és árvizek elleni védelem, valamint a természeti terek rekreációs értéke az ember számára. Így az ökológiai rendszerek pénbeli értékét elég nehéz felbecsülni – csak arra próbálunk rámutatni, milyen gazdasági többletértéket nyújt a természet az ember számára, összehasonlítva az értékteremtés ember által létrehozott formáival. Ha megfordítjuk a kérdést, úgy hangozna, vajon milyen drága lenne, ha mindezt nekünk magunknak kellene előállítanunk. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán képesek lennénk-e előállítani bármit is a fentiekből.”