Zöldművészet-Zöldhumor felhívásunk utózöngéje még mindig rezeg… Az alábbi irodalmi alkotást egyik pályázónk küldte az előbb.  Ha elolvassuk, megértjük azokat a fiatal aktivistákat, akik kétségbeesésükben paradicsomlevessel öntötték le Van Gogh napraforgós festményét, hogy felhívják a figyelmet a helyzet kritikusságára. (A festmény nem rongálódott meg.)

Rácz Lajos:

Az élet könyve

Egyszer régen, hajdanán
Egy szikkadt év bús nyarán
Hűs erdőbe menekültem
Hol egy roggyant lakra leltem

Korhadt léces kaliba
Itt nem lakott, aligha
Jó ideje tán, senki sem
Deszka roppant a csendben

Rozoga ágy, szúette asztal
Rozsdás lábas sem vígasztal
Hevesen vert a szívem
Az enyészet lakott benn

A sarokban rozzant kályha
Meg egy vén katonaláda
Gazdájuk, egykor valaki
Elment rég, talán meghalni

Ablakrésen beszökő fény
Ott ült az asztal közepén
Hol egy könyv hevert, porosan
Pókháló szállal bevontan

„Vegyél fel, vegyél fel!” kiáltotta
S magától nyílt ki a borítója
Az élet könyve – írta remegő kezekkel
Az első oldalra, az egykori ember

A világ dicső diadal –
Jegyzi a második oldal
A hegyek lágy vonulata
Fodrosan lengő pántlika
Zölden bársonyozó mezők
Felvidítják a könnyezőt
Szelíden hömpölygő folyók
Frissen szántott talajgolyók
Gránitbányák, ásványhegyek
Lent pihegő fekete szenek
Niagara, Himalája csúcsa
Grand-kanyon, na és a Chomolugna
Aki látta, csak az tudja, hiszi
Mily csodálatos a Missisipi

Akarsz-e jobbat?

Lapoztam a harmadik oldalra
Hol feszülő feketén izzott az
Egymást fojtogató betűk sora

Ahol a világ zord és kegyetlen
Ott, a robbantott belű hegyekben
A méregben fürdő legelők
És a rétek, sunyi aknamezők
A folyók habos tajtékot vetnek
Bennük a halak döglöttek lesznek
A szántóföldben – ó de megrázó
Sok év alatt bomló nylonzacskó
A gránitbányák, az ásványerek
Okádják ki a mérgező vegyet
Havas, sáros kőlavina zúdul
Ez ott mind, külön haláldalt dúdol

Akarsz-e jobbat?

Kíváncsian vártam, mi van vajon
A sorban jövő negyedik oldalon?

A szép tájat benépesítette
Pompás állatok vidám serege
Élen a madarak, az ég urai
Isten szárnyra kapott, boldog fiai
És lenn meg, a földön – ó mily gazdagság!
Számba venni őket nem kis fáradtság
Rovarok, hüllők, no és az emlősök
Napos kérészek, százéves teknősök
Meg az a csodás víz alatti világ!
Kecsesen ölelő pompázó virág
Tollasok, szőrösek, pikkelybe öltözöttek
Odúba, fészekbe, kagylóba költözöttek

Akarsz-e jobbat?

Aztán félve lapozok, mert már tudom
Mi jöhet majd, az ötödik oldalon

Dögkeselyű kering a kopár sziklák felett
Véresszájú sakál tépi a zebrabelet
Háromlábú teve üvöltöz fájdalmasan
Egyik lábát egy akna vitte el, nyomtalan
Harcias kakasok – nem is számít már a tyúk
Rúgják, hasítják egymásba a fémsarkantyút
Pitbullok támadnak véresen habzó nyállal
Végeznek macskával, kuvasszal és agárral
Viperák, piranhák, no meg a galandféreg
Skorpióból lövell ki a halálos méreg

Akarsz-e jobbat?

Kínzó, gyötrő sorok ezek, ó mily irtózat!
De lássuk, mi fogad a hatodik lap alatt?

Megjelent az ember, a csodálatos lény
Tudásglória lebeg pallérozott fején
Barlanglakótól – az atomkorszakon át
Kísérje dicsőség ez értelmes csodát
Városokat épített, mindenben leget
Könnyedén hódította a kéklő eget
Géniuszok születtek, mint Leonardó
Johann Sebastian Bach, Pabló Picassó
Hannibál, Nagy Sándor, Julius Ceasar
Nobel, Einstein, sok más dicső polgár
Tudomány, művészet, sport és politika
S a jövő csodája, a kibernetika

Akarsz-e jobbat?

Kezdtem már érteni a könyvíró szavát
Olvasom a kötet hetedik oldalát
A dolgoknak is – sajnos – két oldala van
Amiként a páros, akként a páratlan
A tűz és a jég, a jólelkű és a rossz
A szent életű és a megvadult gonosz

Káin hideg tőre testvérvértől nedves
Ősszkíta sátrakban halálmadár repdes
Leöltek falvakat, kiirtottak népet
Templomban égettek szent szobrot és képet
Csataterek áztak a kiontott vértől
Lehulltak csillagok a bemocskolt égről
Felfúvódott hasú, éhező gyermekek
Reménykedve várják a száraz kenyeret
A nép egy része jómódban szórakozik
S, hogy nyugtassa magát, néha adakozik
Néró, Sztálin, Pol Pot, Mussolini, Hitler
Hirosima, Auschwitz, Kambodzsa, ez kell?

Akarsz-e jobbat?

Félelmetes sorok, de lapozzunk tovább
Bízva nézzük a könyv nyolcadik oldalát

„És te, ki vagy?” kérdezik a néma szavak
Választ kaphatsz a kérdések súlya alatt
Láttál-e vergődni törött lábú lovat
Fészkéből pottyant, síró csimaszokat
Bolhás, girhes macskát, bedagadt szemekkel
Sántikáló kutyát, nyakában cövekkel
Rongyos kis purdékat, mezítláb a jégen
Tenyerét nyújtó koldust a vásártéren?
Vagy láttál-e olyat, kit többen ütöttek
Verdeső őrültet, kit vízben hűtöttek?
Nagyképű alakok pénzzel telt hatalma
De neked nem jut más, csak hat fonnyadt alma
És, ha azt kérik tőled, oda adod-e
A nálad szegényebbet azzal szánod-e?
Ha ezekre válaszolsz, rájössz majd, tudom
Hogy a neved hol lesz majd
A páros, vagy páratlan oldalon!

Akarsz-e jobbat?