ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR pályázat alkotásai kategória bejegyzései

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotások: Toga “Az elfeledett szín” című verse és Magyar Ágota festményei

Wrapped up “air object” Akril, kollázs, farost, 15×21 cm, 2018, Budapest: 100 Euro /40.000 HUF
Wrapped up “earth objects” Olaj, akril, kollázs, vászon, 120×130 cm, 2018, Budapest: Not for sale

Magyar Ágota festőművész (Budapest) alkotásai más művészeti ágból ismerősnek tűnhetnek – egy nem annyira régi módszert választott a hulladékprobléma bemutatására: becsomagolta a természeti elemeket és tárgyakat. Lehet találgatni, vajon mit rejtenek ezek a csomagolások? Madarat, sziklát, csigaházat, kagylókat, bokrot? A néző képzeletére van bízva, hogy megfejtse a rejtvényt és szembenézzen a problémával.

Míg a festmények ezerszínűek, Toga (Nyíregyháza) verse csak egy színt keres a sivár szürkeségben. A vers is eléri, hogy az irodalmi eszközökkel megjelenített tájkép elementáris erővel vágja mellbe az olvasót, úgy, hogy a hideg futkos a hátán, ha belegondol az itt ábrázolt jövőbe. Másrészt viszont, azáltal, hogy a jövőbe helyezi a történés idejét, reményt is ad, hiszen még talán elkerülhető, hogy eltűnjön a Föld színéről ez az egyre halványodó szín.

Tóth Gabriella bemutatkozása:

“Tóth Gabriella vagyok (szül. 1976), azaz (Toga).
Egyek vagyunk, mégis különbözünk. Egyikünk mérnök Nyíregyházán, csendes, kis ember,
másikunk nyitott, áradó vallomás.
Örülök, és megtisztelőnek érzem, hogy különböző online felületeken, vagy antológiákban
szerepelhetek, és írásaim révén, a pozitív visszajelzések hatására, egyre nyíltabban
megmutathatom ezt az oldalamat is. Az építő kritikában fejlődési lehetőséget látok. Írásaim,
verseim a @togavers facebook oldalon olvashatóak.”

Magyar Ágota bemutatkozása:

“Pályázatomban a témával kapcsolatos már korábban készült munkáimat szeretném bemutatni. Festményeimet a környezettudatosságra való felhívás ihlette, a természet és az ember kapcsolata. A már évtizedek óta jelen lévő hulladékprobléma jelenére és jövőjére reflektáltam.

Azt gondoljuk, hogy az ember által készített tárgyak segítségével az öt természeti elemet megszelidítettük és kontroll alatt tartjuk (jó példa a repülőgép használat vagy az ásványvizes műanyagpalackok), de az emeberi telhetetlenség miatt nem tudjuk fenntarthatóan működtetni a civilizáció -egyébként hasznos- vívmányait. Átesve a ló túloldalára az emeberiség a jövőben a bolygónkat élhetetlenné teszi az élőlények, így saját maga számára is. A hasznos vívmányainkat a környezetünkkel együtt ellepi a szemét, így haszontalanná válnak. Ezért a természettől való elidegenedés mellett az egyre nagyobb problémát okozó szemét kérdését szerettem volna bemutatni, amely komolyan fenyegeti az emberiség jövőjét. A műanyag illetve a csomagoló anyagok mindent beborítanak, így a természetet is elfedik.

A tárgyakat több réteg csomagoló anyaggal borítottam be, majd festettem meg. A legfőbb motívumok amiket használok a tárgyak és a csomagoló anyagok. A sziluettszerű megjelenítés metaforája az egész világunkat elárasztó csomagoló anyagoknak, mivel a több réteg alatt absztrakt módon felismerhetetlenné válnak a tárgyak úgy, mint a természet a jövőben. Meghatározó szerepet kapott a kollázs technika, a különböző felületek és festék rétegek létrehozása. Az akril, olaj, lakk, szén és kollázs technika kombinációja egésszé formálja a kép részeit és rétegeit.

A képek célja az absztrakt stílus mellett a közvetett üzeneten keresztül, a gondolat ébresztés, és érzelmek kiváltása. Célom megjeleníteni a már meglévő környezetszennyezési problémákat és egy a jövőbe tekitnő víziót, ahol a csomagoló anyagok és a szemét már mindent belepett.” Ágota képei itt megvásárolhatók: https://agotamagyar.wixsite.com/amart

Tóth Gabriella (Toga):

Wrapped up water objects Olaj, akril, kollázs, vászon, 120×120 cm, 2018, Budapest: 650 Euro /260.000 HUF
Wrapped up water object Olaj, akril, kollázs, vászon, 90×100 cm, 2018, Budapest: 500 Euro / 200.000 HUF
Wrapped up fire objects Akril, kollázs, farost, 30×58 cm, 2018, Budapest : 200 Euro /80.000 HUF
Wrapped up “air object” Akril, kollázs, farost, 15×21 cm, 2018, Budapest: 100 Euro /40.000 HUF

Az elfeledett szín
Megjelent előttem, mint jóllakott,
émelygős gyerek.
Sebeit néztem, a bőrét,
és ahogy vizes- nyákos nyomokat hagyott.
Elfordultam tőle, hisz olyan furcsa hangokat adott,
nem akartam látni, hogy egyre bújik,
egyre félősebben rejti a bokor.
Biztosan megérezte, hogy idegenkedem tőle.
Színei oly furcsán hatottak, rég láttam hasonlót.
Talán egy filmben, valamikor régen.
A fekete, a fehér és a szürke már megszokott volt,
de ő, érdekes árnyalatban ostorozta szemem.
Mint étvágyát vesztett alak,
ki zacskót tartva borul a fák közé,
úgy puffaszkodott ő is.
Arcának rezdüléseit figyeltem,
már amennyire engedte,
hogy nézzem.
Féltem, de félt ő is.
Már arra gondoltam,
ez a hang, ez az arc, ez a szín
rosszat sejtet,
míg viseltem egy kérdést magamban,
a fekete- fehér- szürke betonban,
a ködlepte tájban, a száradó világban
megrokkant virágban elfeledett színnek mi a neve?
A dobozolt levegő kékje, igaz -e,
vagy csupán látomás,
és hogy a sárga nem csak csík a falon?
Az életre kelt színek még emlékként feszítenek.
Megöltük a szivárványt.
Fejvesztve tobzódtunk a mában,
majd elvesztve legszebb kincseink
búrába zárt, lakkozott művirág lettünk.
Megfojtott erdőkben kiszáradt lábnyomok.
Nem ismerjük már,
csupán a kor kórja,
a zöld nyákos test…
mi felemészt, s félelmet váj,
mint epét a máj.
Ismeretlen mérce.
Egy apró béka,
semmi más.

 

 

Szívből gratulálunk a rejtvények feladóinak!

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotások: Sike Karolina novellája és Rácz Lajos kisplasztikái

Sike Karola Békés megyében Gyomaendrődön él. Kiváló novellája mellé Rácz Lajos  Ecséden élő (Heves megye) nyugdíjas író kreatív kisplasztikáit társítottuk, melyek kivétel nélkül hulladékból, főleg sörös és üdítős dobozokból, májkrémes fóliákból készültek.

(A novellát lejjebb pdf- formátumban is közzé tesszük)

 

 Sike Karolina

A szemét

 

„Hosszú, forró nyár” szól a rádióból a híres sláger. Találóan. A nyár aztán igazán nem hazudtolja meg magát. De lehet csak túlóra pénzre hajtanak az égbolti kazánfűtők. Munkájukat eddig százötven százalékosra teljesítik, hiszen a tiszti főorvos nem csak hőségriadót rendel el, de meg is hosszabbítja. Gyanítható, hogy lesz ez még így párszor ebben a szezonban. A szeptemberi beiskoláztatásra igencsak jól jön a pótlékpénz. Valószínű erre gyúrnak odafenn.

Rácz Lajos: Csepel 125 motorkerékpár, (mögötte egy fantázia Chopper látható). Ezekkel a magyar iparnak kívánok emléket állítani.

Egy hőgutaveszélyes délutánon egy édesapa kerékpározik hazafelé. Homlokán verejtékcseppek, háta mögött a gyermekülés féltett kincset rejt. A bájos gyermek egész úton duruzsol, csacsog. Úgy ontja magából a szavakat, akár felettük a bársonykék égen pulzáló arany gömblabda a hősugarakat. A tejfogas gyerekszáj mindent el akar mesélni, még mielőtt hazaérnének a délutáni rutin megkezdése előtt.

 

Rácz Lajos: Szent Korona 1:1 arányú alkotása, mellyel azt kívánom „mondani”, hogy a legértékesebb, legszentebb dolog is elkészíthető szemétből.

Ismeri az utat, hisz hónapok óta hűségesen róják. Nekik is van ám szép, nagy autójuk, de az szülei elmagyarázták, milyen remek móka biciklivel óvodába járni. Nem lesz olyan piszkos a levegő, szép lesz a környezet, a szellő is mily kellemesen simogatja a karjukat. Láthatnak közelről szép madarakat, kicsike bogarakat. Egymás szavába vágva sorolták a csöppségnek a temérdek érvet, amellyel magukat akarták meggyőzni, igazolni.

 

Szóval a kicsi fürtös csak mondja és mondja:

− És képzeld, apa, ma környezetvédőst játszottunk egy kedves nénivel! Beszélgettünk az újrahasonulásról.

− Újrahasznosítás − segíti ki automatikusan az apa.

Rácz Lajos: „Szemétsárkány megeszi a Földet”

− Igen, arról. Hogy a kinőtt ruhákat, cipőket oda lehet adni másoknak. Mint, ahogy mi is odaadjuk Jucika néniének, igaz, apa? És hogy nem szabad az ételt kidobni, mert vannak kisgyerekek, akik éheznek. De mi Buksinak adjuk a megmaradt levest. Akkor mi rendesek vagyunk. És aztán régi dobozokból csináltunk kisvonatot. A Bence volt a mozdonyvezető. És képzeld, apa, aztán rajzoltunk. Óvó néni mondta, hogy a lap mindkét oldalát használjuk és lett két rajzunk. És mikor kirajzoltuk magunkat, akkor ugyanabból a papírból szép hajót hajtogathattunk. Csuda jó volt, mert az én hajóm süllyedt el legutoljára. Utána a hajózós vízben megmostuk a talpunkat.

− Figyelj kicsim, már nem eszed meg a maradék nápolyit? − kérdezi az apja.

− Nem, apa, nem. És képzeld….

 

Miközben a gyerek tovább csipog a környezet, a bolygó fontosságáról, a fizikailag-lelkileg elfáradt apa a félbehagyott édességet farkaséhesen befalja. És ahogy a gyerekhang száll a szélben, úgy száll ki a férfi kezéből az üres, könnyű papír. Hanyagul, hányavetien. Nem szándékosan ejti el. A lázadó csokispapír önálló életet kelve csúszik ki az erőtlen kézrabságból. Az apa nem kap utána.

− Ez csak egy szemét. Mi baj lehet belőle? − gondolja felelőtlen könnyedséggel.

Rácz Lajos: az első magyar gyártmányú traktor, a Csepel V-2-es látható, egy szintén magyar gyártmányú 4 fejes ekével. Ezekkel a magyar iparnak kívánok emléket állítani.

Problémákkal megtelt fejében már az otthoni teendők sokasága veszi az át uralmat a szemétkedő gondolattól.

 

Csakhogy mindenki más is így gondolkodott. Minden egyes másodpercben akadt valaki, aki legalább egy szemetet elhagyott, kiejtett a kezéből, kidobott az autójából. Ez pedig beláthatatlan, végzetes következményekhez vezetett. A szeméthegyek maguk alá gyűrték a mezőket, az erdőket, az állatokat és legvégül bekebelezték az embereket is. A bolygó, amely egykor jellegzetes kékeszöld színében büszkén pompázott a világűrben, hamar piszkosszürkévé változott.

 

Fél évszázaddal később a Földet egy felderítő, kutató űrhajó közelíti meg, amelynek fedélzetén a tudósok az univerzum élővilágát kutatják. A felső talajrétegből vételezett minta nem áll másból, csak növényekből és különböző korból származó különböző anyagú hulladékból. Hihetetlen felfedezésként egy csillogó tárgyban nyálmintákra bukkannak.

 

− Milyen állatfajé lehetnek? − tanakodnak, miközben fejlett rendszerük az egész világegyetemet magában hordozó adatbázisban az elemzést végzi.

− Csimpánz? Orángután? Sertés? − tippelik, amíg a sejtszintű beazonosítás folyik.

− Egyik sem. Ezek emberek.

− És most mit tegyünk? − néznek egymásra zavartan.

 

Ott lebeg a levegőben a kimondatlan kérdés. Ugyanazon gondolat pattog köztük el-vissza akár, a pingpong labda egy világbajnokságon. A szemek minduntalan a szeméttel elárasztott bolygóra tévednek, majd vissza a megvizsgált tárgyra.

Arra az édességes papírra, melyet egykoron egy bájos, naiv, tiszta szívű gyermek érintett. Arra az édességes papírra, melyet egy nemtörődöm felnőtt gondatlanul elhagyott.

Ugyanilyen csillogó tárgy hevert milliószámra mindenfele, ami milliónyi földlakót engedett sejtetni.

 

Miután a Fajok Feltámasztásáért Felelős Bizottság elnöke áttanulmányozta a Föld nevű bolygó történetét, a kutatók vizsgálati eredményeit, a következő kérdést tette fel a Bizottság többi tagjának:

− Adhatunk-e nekik egy újabb esélyt?

 

Sike Karolina novelláját pdf-formában is közzé tesszük: Sike Karolina A szemét

Sike Karolina bemutatkozása:

Az ország egyik Békés-ebb megyéjében, de mégis viharos sarkában (Viharsarok) Gyomán születtem és azóta is Gyomaendrődön* élek, dolgozom.

Vérbeli aktakukacként egész életemben irodai papírhegyek között szorgoskodtam, ott érzem jól magam. Munkaügyes-bérszámfejtő múlttal rendelkező óvodatitkárként a számok világa mellett remekül megfér az emberi lélek rejtelmeinek tanulmányozása is.

Az egy életen át tartó tanulás híveként a világjárvány alatt megszereztem a harmadik diplomám. A beadandó dolgozatok hozták meg igazán a kedvemet az íráshoz.Kezdetben csak névnapok, születésnapok alkalmával alkottam személyre szabott verset, később munkavállalói búcsúztatókat, összefoglalókat írtam.

2021-2022 sorsfordító eseményei hatására több írókurzusokon vettem részt és különböző mese- novella- vagy versíró pályázaton bontogatom írószárnyaim. Mivel a környezetvédelmet a szívemen viselem, így nem volt kétséges, hogy ebben a témában hallatom a hangom.

Rácz Lajos bemutatkozása:

Én egy nyugdíjas író vagyok, hobbiként készítem ezeket a dolgokat, amelyeknek a száma már eléri a százat is. A Heves megyei Ecséden élek.  Hulladékokból készített alkotásaim egy része ebben a kis videóban látható: alkotások újrahasznosítás

 

Köszönjük a színvonalas alkotásokat, gratulálunk a beküldött pályaművekhez!

Zöldművészet-zöldhumor alkotás: Horváth Csaba és Korom Zita reuse alkotásai

Horváth Csaba és Korom Zita Zsirán élnek, Kőszegen dolgoznak. Mániásan újrahasznosítanak. Kőszegi erdőkertjükben lévő CK lapokból épített, kitört ablakú kisházukat szinte mindenki lebontotta volna. Ők saját kezűleg felújították. A kert pihenőhelyeit is reuse elemekkel alakították ki. Zita a kőszegi nemezgyár hulladék anyagaiból, kartonpapírból, használt képkeretből üzenőképeket tervezett és gyártott. Tevékenységükkel másoknak is példát szeretnének mutatni.

Borostyán erdőkert:

üzenőkép térbeli grafikával, kartonpapír, gyapjúfilc hulladék, nyírfaág, méret: 41×59 cm

Üzenőképek használt képkeret vagy nyírfaágak felhasználásával, a  kőszegi nemezgyár hulladék gyapjúfilcéből, hulladék kartonpapír alapon.  Egy üzenőkép tekercses technikával gyapjúfilc szélből. Zita tervezése és kivitelezése.

 

 

 

üzenőkép használt képkeret, hulladék gyapjúfilc és kartonpapír felhasználásával, méret: 26×39,5 cm
üzenőkép használt képkeret, kartonpapír, nyírfaág, hulladék gyapjúfilc felhasználásával, méret 29,5×35,5 cm

 

üzenőkép tekercses technikával, vastag gyapjúfilc szélből méret: 37×56 cm

 

székpárna gyapjúfilc szélből, átmérő 32 cm

 

Székpárna hulladék gyapjúfilc szél felhasználásával.  A cica is szereti :).

a cica is szereti 🙂
székpárna, átmérő 32 cm

 

Z-generáció ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Makó Szimonetta versei

Makó Szimonetta 18 éves és Óbarok-Nagyegyházán él. Versei gondolkodó fiatalt ismertetnek meg velünk, aki hajlandó a felszín alá is benézni, és nem csak néz, hanem lát is… Öröm ilyen fiatallal találkozni,  hiszem, hogy ők már tudatosabbak, mint a mi generációnk…

Köszönjük a verseket!

Makó Szimonetta:

Lakóhelyünk, a Föld

 

Hűvös szellő jött és átkarolt.

Azt súgta, nézd a fákat, virágokat.

Halld az állatokat, madarakat,

Lásd meg amit más nem lát.

 

Megszokott látvány fogad minket.

Hozzá szoktunk ehhez a csodához.

Körbevesz, a Föld színes varázsa,

Az esőerdők sűrű csodája.

 

Ez az a hely ahol élünk.

A világ rejtélyének sok csodája.

Sokszor mit nem ismerünk attól félünk.

Mindent a Földtől kapunk.

Figyeljünk tisztaságot adjunk.

 

 

Makó Szimonetta:

Újrahasznosítás

 

Ma már természetes, ha séta közben

Apró hangszóró fülében, zenél

Megvan a legújabb hype, őrület:

Új telefon karácsonyra,

A régi mehet a kukába.

 

Súlyos környezetrombolással jár,

Hogy minden héten új mobil jár.

Milliárd az előfizetők száma,

S hét százalék kerül újrahasznosításra.

 

Egy a világunk, közösen élünk benne.

 

Tedd az elektronikus szemetet más kukába!

 

A telefonkészülék műanyagból és fémből áll.

A műanyag egyáltalán nem bomlik csak áll.

A fém évtized alatt bomlik tovaszáll.

Sok bevásárlóközpont speciális kukákat tárol.

Vidd a telefonod ide mától.

Egészségesebbek leszünk, mérgezőtől távol.

 

Makó Szimonetta:

Makó Szimonetta vagyok .

Tatabányán születtem.

18 éves vagyok. Óbarok-Nagyegyházán lakom.

Szeretem a kihívásokat versek illetve rajzok terén.

Szeretek kirándulni és fényképezni.

A jövőben is szeretnék versekkel foglalkozni.

 

Gratulálunk az alkotónak!

 

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotások: Németh Nikoletta verse és Schatzl Szonja 11 éves pályázónk rajza

Németh Nikoletta Nagyrécséről 33 éves, versével mindenkinek üzen, Schatzl Szonja kőszegi kisdiák pedig kedves rajzzal mutatja be, hogyan védjük az erdőt. Gratulálunk az alkotóknak!

 

Németh Nikoletta:

Üzenet neked

 

Azt gondolod, hogy mit eldobsz,

magától a természet majd lebontja?

Butaságból lett kitalálva a „GEO”,

Schatzl Szonja (11 éves): Az erdő nem szeméttelep

amely a te nemtörődömségedet majd megoldja?

 

Mikor eldobod a szemetet, az is annyi idő,

és annyi mozdulatba telik,

mintha kukába lendítenéd; csak az DICSŐ!

Ez a viselkedésed meg nem emberi!

 

Szemetet termel minden földi halandó,

melyet muszáj szelektíven gyűjteni.

Sajnos a látvány és a tény egyre aggasztóbb,

ezért kell a hulladékkezelésre ügyelni.

 

Te is tehetsz a klímaváltozásért, nem is keveset,

hisz egyénenként tudnánk alkotni egész láncot,

ha kinyújtva a kukába lendíted a szemeted!

Így a bolygó zöldebbé tétele nem maradna kósza álom…

 

Nem kell, hogy megváltsuk a világot,

eme kis lépést ha megtesszük,

tudnánk ültetni több virágot,

amivel a bolygót is megmentjük…

 

Frissebb levegőt kapnánk cserébe,

egy zöldebb környezetet, természetet.

Ezáltal lenne helye mindenkinek Isten kertjében,

s fogyasztanánk vidáman, egészségesebb terméseket…

 

Schatzl Szonja bemutatkozása:

Németh Nikoletta bemutatkozása:

Németh Nikoletta vagyok, logopédus, gyógypedagógus. Hobbim a vers és novella írás. Szabadidőmben szívesen kertészkedem és utazgatok szép helyek felfedezése miatt:).

 

Z-generációs ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Németh Amira prózája és Zámbó Dorottya rajza

Németh Amira 8. osztályos pályázónk prózai írását olvasva, beletekinthetünk egy mai 14 éves fejébe. Hihetetlenül jól visszaadja azt az érzést, hogy mi jár egy felhőket szerető, a tudatos gondolkodás felé nyitott nyolcadikos lány gondolataiban…

Zámbó Dorottya budapesti egyetemista Kirándulás című rajza a rengeteg hulladékra hívja fel a figyelmet, amit az emberek hordanak az erdőbe.

 

Gratulálunk a szívet -lelket megérintő alkotáshoz!

 

Németh Amira

AZ ÉN FÖLDEM!

 

Az iskola falai között volt egy fiatal lány, amikor az időjárás már tél felé mutatott. Hamarosan jött az az igazi hideg, az, amit a lány szeretett,bár mindig fázott miatta. Ezen a pénteki napon nem volt olyan hűvös az idő a lány mégis vacogott, éppen ezért sietve lépett be az osztálytermébe és ült le a helyére, ami mellett egy radiátor kapott helyett. Kezét melengetve nézte az ablakban elhelyezkedő virágot. Azonban ez rövid idő után unalmassá vált, így talán egy kevéske unottsággal hajtotta a fejét a padra és tekintett ki az ablakon. Kint csak a kék égbolt volt és falu révén az otthonos kis kuckók, házak. A lányt főképp a kék égbolt érdekelte, kötötte le és azon belül is a súlytalanul “lebegő” felhők.

Zámbó Dorottya: Kirándulás “Az alkotásom a rengeteg hulladékra hívja fel a figyelmet, amit az emberek hordanak az erdőbe.”

Unalmát csökkentve a lány játszadozni kezdett a gondolattal milyen alakja, milyen formája, milyen árnyalata lehet a különböző lebegő vattacukroknak. Volt, ami aranyos bolyhos nyuszira hasonlított, azonban ennek az ellenkezője, az ijesztő pikkelyes sárkány is helyett kapott a kékségen. Volt világosabb és sötétebb színű felhő mind- mind a nap állása miatt változhatott. Talált hullámos, egyenes, görbe és összeragasztott formákat is. Voltak, amelyek összekapcsolódva álltak, vagy épp amelyek távol húzódtak egymástól. A lányt lekötötte egy ideig a felhőkkel való játszás. Jó időhúzás volt! Végre ez csillapította az unalmát.

Az égen fel vélte fedezni a kisebb vagy épp esetleg nagyobb madarakat is amik, akik V alakban vonultak el a távolba. Egy pillanatra a lány is szívesen lett volna madár. Szívesen szállt volna el, gondtalanul és szabadon. Szívesen bontogatta volna a szárnyait, repült volna ki az ablakon és szabadult volna a kötelességei elől.

A felhők mögül kikacsintott a Nap sugara is. Ez így egészen szép képet alkotott a lány szeme előtt.

A fiatal nő csak egy pillanatra tekintett le az égről, hogy köszönthesse társait, viszont amint visszahelyezte a fejét a már kényelmes pozícióba a tájkép megváltozott. Se szép, se különleges nem volt. Hirtelen tűntek fel a füstfelhők és a kipufogógázok, amik beszennyezték ezt a gyönyörű eget.

A lány dühösen meredt fel az égre és nézett körbe rajta. Nem értette, hogy változhatott meg ilyen gyorsan ez a gyönyörű táj. Vissza akarta csinálni eredeti szépségére és helyzetére, de félt ez már túl késő. Változtatni akart a kinézetén. Nem akarta látni azokat a csúnya, szürke gumókat az égen. Ő a felhőket akarta csodálni, a madarakat és a távolodó tájat.

Az ég már nem volt szép a lány számára. Szennyezett és szürke volt, pedig pont a szürke hétköznapjaiból szakította ki ez a táj a lányt. Most mégis ez terelte vissza oda.

A lány nem adta fel! Színt és szépséget akart csempészni a napjába. Letekintett a földre, ami érintetlenül terült el mellette. A szemet igéző zöld fű, ami talán enyhén már deres volt. A tűfenyők, amik már karácsony alkalmából kicsit díszítve voltak. A rózsakarók, amik talán enyhén meg voltak csonkítva és, így csupaszon álltak ki a földből.

Észrevette a földön szaladó kis mókust, akinek a pofazacskója tele volt élelemmel. Feltűnt neki az aprócska lóhere és muhar “csorda” is, ami egymást felváltva követték a keskeny kis utacskát.

A lány dühét az éggel kapcsolatba most ismét a nyugalom váltotta és fokozta az élethez való kedvét. A hölgyemény barátainak is feltűnt a csendes mivolta, de nem törődtek különösebb képen vele. Mindannyiuk a saját világában volt még, reggel lévén. Mind esetlenül járt össze-vissza. Mindnyájan fáradtan dőltek a padra.

Minden apró kis rovar, állat és növény felkeltette a lány figyelmét. Hogy teljesen őszinték legyünk sokkal inkább érdekelte ez, mintsem a fizika átnézése vagy a matematika gyakorlása! Pillanatnyilag nyugodt és felszabadult volt, nem rágódott a közelegő felvételin és továbbtanuláson! Nem aggódott a jegyei miatt vagy épp az íradandó dolgozatok miatt! Nem hiányolta a családja jelenlétét és a kiskutyája társaságát! Végre nem kattogott az agya! Kikapcsolt, pihent egy picikét! Igazán jól esett neki.

Egy pillanatnál talán több ideig hunyta le a szemét. Kicsit összeszedte magát lelkileg a mai nap sikeres végzése érdekében, majd ismét a füves kertre tekintett.

Idegesen kapkodta jobbra és balra a szemét, még a szemeit is megdörzsölte nem téved-e. De sajnos nem! Mindenhol szemét volt!

Üres kólás flakonok, kiürült üdítős konzervek és papírgalacsinok. Szanaszét terülve a kertbe. Nem volt sok, de volt! Ami pedig elrontotta a táj szépségét.

A lány ellenkezni szeretett volna, fel szerette volna szedni a szemetet! Szelektíven akarta volna őket gyűjteni! El akarta takarítani mielőtt még több lesz és a táj teljes szépségét elrontaná.

Kénytelen lett volna mások után takarítani! Kénytelen lett volna zsákot, kesztyűt ragadni és eltakarítani azt a koszt, amit mások termeltek!

Dühös volt a lány! Nem akart volna ilyet tenni, nem akarta a másik szemetét megfogni, de kötelességének érezte. Tudta, hogy meg kell tennie. “Övé volt” a Föld. Kötelessége volt vigyázni rá, megóvni és tisztítani.

A lány székét kitolva állt fel, hogy megvalósítsa a tervét, azonban a nyelvtan tanára már belépett a terembe. Kénytelen volt 7 órán keresztül figyelmen kívül hagynia a szemetet, hisz csak addigra végzett a napi tanulással.

Azonban mikor minden dolgával végzett vagy éppenséggel ő maga vetett végett neki,  takarítani kezdett. Felszedte mások szemetét, összeszedte mások kartonját és műanyagját. Ő volt az, aki mindenki más helyett cselekedett. Hiába volt már fáradt! Hiába lett volna elég dolga még! Hiába kellett volna tanulnia egy-két dolgozatra, fontosabbnak tartotta a Föld megtisztítását. Ő fog még ki tudja mennyi évet rajta tölteni. Ő neki adatott meg a lehetőség, hogy élhessen. Ő élhette mindennapjait a Földön. DOLGA ÉS KÖTELESSÉGE VOLT MEGTISZTÍTANIA A TÁJAT.

 

 

Zámbó Dorottya bemutatkozása:

Zámbó Dorottya

Zámbó Dorottya vagyok, a MATE Tájrendező és kertépítő mérnök alapszakán tanulok. Számomra fontos a környezet- és természetvédelem, illetve szeretném jobbá tenni környezetemet. Szeretek kirándulni, alkotni, megismerni, felfedezni új dolgokat. Az alkotásom a rengeteg hulladékra hívja fel a figyelmet, amit az emberek hordanak az erdőbe.

 

 

 

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Kovács Krisztina versei és Hartyándi Flóra szobrai

Kovács Krisztina 42 éves verselő alkotónk Ózdon él Hartyándi Flóra szabadlelkű fiatal alkotónk pedig Győrben.  Most mégis “találkoznak”. Műveikhez gratulálunk, a flow érzést biztosan átélték alkotás közben…

Kovács Krisztina:

Nyers vers…

 

Hartyándi Flóra: Fluidity: elhasznált cipőkből, egy régi csillárból, macska szőrből és emberi hajból, drótból, fából, fonalakból és cérnából készült.

Haldoklik a Földünk és mi vagyunk az oka,

a nagybetűs EMBER, a teremtés bajnoka.

A globális válság mindenkit elér,

tartós tejet inkább már te se vegyél.

Hartyándi Flóra: Fluidity: elhasznált cipőkből, egy régi csillárból, macska szőrből és emberi hajból, drótból, fából, fonalakból és cérnából készült.

Kell-e a huszadik cipő, ing, ruha és gatya?

Ez nem más, mint pazarlás és ez nagyon para!

Kajára az ember egy csomó pénzt eltapsol,

de minek, ha a fele a kukában landol.

Öko, bio, natural – ez most a menő,

talán egyszer a fejünk lágya is benő’.

Hartyándi Flóra: Isten Gejza: kötőtű, műanyag cső, injekciós tű, gerinc csont, drót és uszadékfa

A műanyag világban bőszen szelektálunk,

mert a plasztiknál jobb életre vágyunk.

Ha nem cselekszel, az eredmény zord és mostoha,

aki nem látja mindezt, az vak és ostoba.

A mi szép planétánk egy isteni áldás,

Hartyándi Flóra: Isten Gejza: kötőtű, műanyag cső, injekciós tű, gerinc csont, drót és uszadékfa

védjük meg magunktól! – szól a segélykiáltás.

Sok okos ember a környezetvédelem tudora,

De talán e versnek is zöldítő a humora.

 

 

 

Hartyándi Flóra: . 4 Csöcs Józsi és a kukac: melltartó szivacsból, kötőtűkből, gerinc csontból, fotel karfából, kavicsból, drótból, hímzőfonalból és fa lapocskákból.

Kovács Krisztina:

Kőkemény közlemény…

 

Körülöttünk lassan mindent eláraszt a szemét,

és ennek mi élőlények isszuk meg a levét.

Az emberiség minden mocska és szennye

a tengerek vizébe van beleengedve.

A cetek gyomrába nylonzacskó kerül,

a vizek felszínén az olajfolt szétterül,

PET palackok ezreit sodorja a hullám,

és mi csodálkozunk a sok állati hullán…

 

Vajon meddig nőnek még a szeméthegyek?

Hartyándi Flóra: . 4 Csöcs Józsi és a kukac: melltartó szivacsból, kötőtűkből, gerinc csontból, fotel karfából, kavicsból, drótból, hímzőfonalból és fa lapocskákból.

Az esztelen pazarlás tényleg nem szúr szemet?

A mértékletességre már senki sem képes?

Nem látjátok, hogy hány kisgyermek éhes?

Pazarló módon élni meddig lehet?

És a tömegben az egyén mit tehet?

Szélmalomharc ez és kemény csatatér.

Van, ahol minden egyes falat kincset ér…

 

A legjobb hulladék az, amit meg sem termelünk.

Szemétben úszunk… Tényleg ez kell nekünk?

A 24. óra utolsó percében vagyunk,

de sajnos ezt mégsem fogja fel az agyunk.

Beköszöntött az ökológiai válság,

bolygónk megmentése csak egy hazug álság.

A talaj mérgezett és kéményfüstöt szívsz,

éppen ezek ellen vív harcot a Greenpace.

Ez a vers túl fekete és sajnos nincsen humora,

mert mi emberek vagyunk a természet ura és tumora…

 

A környezetedért Te is sokat tehetsz,

az újrahasznosítás élharcosa lehetsz.

Egész világunk rámehet a klímaváltozásra,

de akár Te is képes vagy a változtatásra.

Gyűjts szelektíven és gondold át, miből mennyit veszel,

hiszen pontosan az vagy, amit teszel és amit megeszel.

A szemléletmódváltás csodákra képes,

csak ki kell dobni a fejekből azt, ami férges.

Talán e költemény tettekre sarkall,

  • akár az ördögből is lehet angyal –

mert minden egyes sora igazat szól,

az üzenetét hát jegyezd meg jól!

Ami élő, azt meg ne öld!

Mert csakis így lehet zöld a Föld.

 

 

Kovács Krisztina:

“45 éves, 2 gyermekes anyuka és feleség vagyok, Ózdon élek, gyönyörű zöld környezetben. Szeretem a természetet és elítélek minden olyan tevékenységet, ami árt az élővilágnak. Talán túlzás, hogy versnek nevezem az írásaimat, inkább csak próbálkozások… Még soha nem csináltam ehhez hasonlót, nem neveztem be soha pályázatra, eddig csak a kollégáimat szórakoztattam a róluk illetve hozzájuk írt bolondos írásaimmal. Most viszont megpróbáltam e komoly és mindenkit érintő témához kapcsolódóan összeszedni a gondolataimat, és ennek köszönhetően főzés közben két “vers” is született. Az egyik komorabb hangvételű, nélkülözi a humort, a másik viszont könnyedebb, poénosabb. ”

 

Hartyándi Flóra:

“a mellékelt képen én vagyok látható, Hartyándi Flóra, ahogyan önmagamat meghazudtoló módon ellenállók a pihi-puhi, doromboló kísértésnek és csak az alkotásra koncentrálok, hogy teljesítsek egy határidőt. Ez is bizonyítja, hogy csoda dolgokra vagyok képes. Ha akarom. Meggyőződésem, hogy a művészetben minden lehetséges, ezért próbálok saját világokat teremteni. Új életet adok használhatatlan, tönkrement, felesleges tárgyaknak vagy éppen a természetben gyűjtött kincseknek. Hitvallásom: jó lesz ez még valamire! Már tudom is mire!

Alkotásaimba próbálok humort, többértelműséget bele vinni. Szeretem a népi, törzsi kultúrákat, a mitológiát, a groteszk-, szatirikus világnézeteket, a hagyományos kézműves technikákat és a modern vívmányokat egyaránt. Kicsit olyan vagyok, mint egy szenilis nagymama, aki imád horgolni, csak fonal helyett, damil akadt a kezébe, vagy aki drótból sző táskát, mert az tartósabb és mosni se kell annyit. Csupa spórolás, nincs igazam?

Nem szeretek pazarolni, főzni is a legjobban maradékból főzök, talán igaz ez az önmegvalósítás más területén is.

Hiszem, hogy legkésőbb 3 évente mindenkinek költöznie kéne, hogy megtanuljuk, mennyi mindenre nincs is szükségünk. Hogy amire nincs szükségünk, az jó lehet, még valaki másnak, vagy valami másra.”

 

 

Gratulálunk az alkotóknak a szívből jövő hiteles alkotásokhoz!

 

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Mandel Imre (írói álnév) rövid humoros prózája és Dömötör Szilvia Luca kollázs képe

Mandel Imre is írói álnevet választott, ő Tokajban él és 54 éves.  Érdekes szemszögből közelíti meg a szemetelés problémáját humoros írásában :). Dömötör Szilvia Luca natúrparki lakos,  Csepregen él, és alig múlt 30.   Hulladékokból készített kollázs képe igazán tetszetős. A két alkotás szép kiegészítői egymásnak.

Gratulálunk az alkotóknak!

 

Mandel Imre

SZEMÉT

 

Hetek óta látom a kis plakátokat városszerte, hogy szemétszedés lesz valamikor.

Dömötör Szilvia Luca: Kollázs (maradék papírhulladékból, papírtáskából, madzagból)

Mit akarnak ezek szedni? Patika tisztaság van az egész városban. Senki nem szemetel, ha mégis elejt valaki egy papírzsebkendőt vagy egy csokispapírt, a közmunkások rögtön ott teremnek és felkapkodják a szemetet. Semmi dolguk sincs, vagy alig valami. Legalábbis úgy tűnik, mert legtöbbször csak ténferegnek, ha látom őket. Senki sem szemetel. Csak mi, szemetelők. Ha én nem dobálnám szét a cigi csikkeket – szigorúan a fűbe, hogy a szél el ne vigye, még ennyi dolguk se lenne a közmunkásoknak, munka nélkül maradnának.

Én nem cigizek. Az egyik vendéglő teraszán gyűjtöm egy zacskóba a hamuzókból a csikkeket, hogy aztán szétdobálhassam. Én odafigyelek másokra. Mindig a buszmegállók környékén szórom szét a csikkeket és figyelek, hogy füves területre hulljanak, aztán beletaposom a fűbe, hogy a szél ne hordja szét a járdán és az úttesten. Sokszor teljesen felesleges fáradoznom. Ezek az emberek, ők, mindent tisztán tartanak. Önfeláldozásuknak határa sincs! A külső szemlélő gondolhatná, hogy a közmunkás semmit se csinál csak ténfereg vagy bort iszik flakonból. Ez csak a látszat! Nem tehetnek arról, hogy éppen akkor nincs szemét sehol, amikor látják őket. Bezzeg amikor szorgosan szedik a maghéjat meg a csikkeket, akkor senki sem bólint elismerően, hogy „lám, szedik a szemetet a közmunkások” és ők szemérmesek. Nem akarják szembesíteni az utca emberét azzal, hogy „mi a TE szemetedet szedjük”, inkább megvárják amíg senki sem látja és akkor összekapkodják még a taknyos zsebkendőket is. Tettre készek.

Kénytelenek ők maguk szotyizni meg cigi csikkeket szétdobálni, hogy aztán maguk után feltakaríthassák a szétköpködött maghéjat, cigi csikket. Letéptem két plakátot az utcai hirdetőtábláról és apró miszlikbe szaggattam aztán szétszórtam a fűbe. Hagy örüljenek.

Ráment két éjszakám, hajnali négyig fagyoskodtam a folyóparton. A szemétszedést megelőző két éjszaka nyolc zsák szemetet és néhány flakont szórtam szét valamint az éjszaka elfogyasztott energiaitalos dobozokat is eldobáltam. Nagyon hideg volt és nehéz volt a sötétben bukdácsolni zajtalanul. Nagy figyelmet fordítottam arra is, hogy a lelkes természetvédők ne fogjanak gyanút. Spontán szemetelők, erre járó turisták keveredjenek gyanúba helyettem. Majdnem elfelejtettem, második este besegített néhány barátom, hoztak otthonról festékes dobozokat, vissza nem váltható üvegeket és még egy akkumulátort is sikerült elcipelnünk az egyik fa alá. Repkedtek a konzervdobozok, befőttesüvegek, régi lomok. A színes szórólapok és újságok méltóság teljes szárnyalással lepték el még az alacsonyabb bokrok ágait is. Jó móka volt. Elégedetten szemléltük művünket. A szemétszedők holnap nem fognak csalódni. Lesz mit a zsákba aprítani!

Többször is elsétáltam a szorgos gyűjtögetők mellett, néhány fényképet is készítettem.

„Ilyen volt, ilyen lett.”

Szépen összetakarítottak, alapos munkát végeztek és ami a legfontosabb: Elégedett mosollyal az arcukon, vidáman kapkodták a szemetünket. Egy fotó kedvéért közösen nézték rosszallóan, homlokukat ráncolva az összegyűjtött szemetet. A fejcsóválás úgysem látszott volna a fényképen. Örültem, hogy mindenki elégedett a mennyiséggel. Nem kis munka volt. Nekünk se és nekik se.

Másnap még nagyobb volt az öröm, amikor a ráncolt homlokú kép hatására a nagy közösségi oldalon több száz ember jelezte ha tudta volna, akkor ők is eljöttek volna. De majd legközelebb! Megígérték. Tényleg jó volna még egy ilyen remek hangulatú összerándulás tavasszal is. Szerintem is. Szemét lesz bőven, én ezt tudom megígérni. Van még otthon négy zsák rongy és télen nem égetném el a lestrapált gumiabroncsokat se, úgy is csak füstölnek a kazánban, alig melegítenek valamit. Jól mutatnának a természetvédők zsákjain, mint valami kapitális trófeák. Büszkén pózolhatnának és mesélhetnék a nagy kalandot, hogy milyen nehéz volt kirángatni a térdig érő sárból ezeket. Közelednek az ünnepek. Rengeteg szemetet termelek ilyenkor, csomagoló anyagok, válogatott ételek maradékai, flakonok, üvegek. Ezeket mind elteszem a tavaszi nagytakarításra. Milyen jó lesz majd nekik összeszedni!

Én egy kicsit csalódott vagyok. Csalódtam, mert nekünk szemetelőknek senki meg se köszönte a munkánkat. Pedig nélkülünk hiába gyűlt volna össze az a sok ember. Ha mi nem vagyunk, nekik sem lett volna dicsőség, csak tekergették volna a nyakukat „most akkor mi legyen?”. „Legközelebb hozzon mindenki magával szemetet!” A szervezők széttárt karokkal, zavartan pisloghattak volna, a szponzorokat is elvesztették volna. Soha többé nem adna nekik senki ingyen szemeteszsák tekercseket. Nézem a nagy közösségi oldalon a városi csoport képeit, milyen vidámak, tényleg önként, együtt csinálták. Szendvics is volt. Azért egy „köszönöm” jól esett volna nekünk, szemetelőknek is.

 

Dömötör Szilvia Luca :

Dömötör Szilvia Luca vagyok, a képen a 8 éves rottweilerem, Zeusz látható melettem. Hobbim többek közt a festés, különböző papírokból alkotás. Ha van egy papírtáskám, nem dobom ki, felhasználom: festek rá, csíkokra tépem, befestem teával, kávéval, kollázst készítek belőle, így is  védve a környezetet a felesleges hulladéktól, új életre keltve egy másnak csak szemétnek nyilvánított papírtáskát. De nem csak papírtáskákat hasznosítok újra, ahogy a beküldött kollázson is látható, a “bordás” karton felső rétegét leáztattam, a “szobrot” egy régi füzet borítójából vágtam ki és tollal, szikével “szobrosítottam”.  A körkörös rész madzagból készült.

 

Mandel Imre (írói álnév):

Fontosnak tartom, hogy a velem dolgozó fiatalokat rávegyem a tudatosabb életvitelre. Eredményként könyvelem el, ha a műanyag flakont már nem dobja a szemétbe vagy az elhasznált ceruzaelemet az erre a célra kijelölt gyűjtőbe teszi, nem a háztartási hulladék közé dobja. A kedvenc környezettudatosságot erősítő kérdésem: “Mit fogsz mondani a gyerekeidnek, kinek köszönheti, hogy csak szkafanderben lehet az utcára menni?”

Hobbiból írogatok rövid prózákat, szeretem kifordítani a valóságot. Ezzel az írással talán enyhíteni lehet a felelőtlen szemetelők lelkiismeretfurdalását.

 

Gratulálunk az alkotóknak!

 

Z-generáció és X-generáció ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Frey Domonkos esszéje és dr. Fodor Flóra festményei

Frey Domonkos 20 éves pályázónk Budapesten él.  Az  emberiségről és a rovarokról gondolkodó, sok-sok zöld problémát érintő komoly írását olvassátok szeretettel!

dr. Fodor Flóra szintén Budapesten élő orvos festményei gyönyörűek és önmagukért beszélnek…

Köszönjük a színvonalas alkotásokat!

 

 

 

 

Frey Domonkos

Rovarok

Gyermekkorunkban megismertük a minket körülvevő természetet. Azóta sok idő eltelt és láttuk, hogyan csökken az élővilág sokszínűsége. Már nem olyan színesek a korallzátonyok, nem repked annyi fecske tavasszal, jóval kevesebb az ezüsthátú gorilla Kongóban és alig látunk orgona körül sürgölődni lepkéket, virágos réten dongó méheket. Egy folyamatot szemlélhetünk. S ez a f

dr. Fodor Flóra: Lebegés

olyamat jóval születésünk előtt kezdődött el, abban az időben, mikor nem lehetett látni az eget a vonuló madaraktól, mikor még oroszlánok éltek Európában és rozmárokat láttak Angliában, mikor farkasok és medvék uralták Közép-Európa erdőségeit és bölényekre vadászhattak bennük. Elképzelni se tudjuk, milyen világ volt akkoriban. És most, minden emberi jó szándék ellenére elpusztult az utolsó, hím szélesszájú orrszarvú. Tragikus. Bár arról senki sem beszél, hány rovarfaj tűnt el csak az elmúlt negyven évben bolygónkról. Egyes kutatások azt találták, hogy az általunk ismert fajok fele eltűnt. Ez nem egy orrszarvú faj. Ez ötszázezer rovarfaj, mely olyan rejtett, ökológiai hálózatok szerves részét képezte, melynek mi is részesei vagyunk. A helyzetet csak rontja az, hogy a rovarfajok 80%-a ismeretlen még a számunkra. Mivel nem ők vannak reflektorfényben, pusztulásuk jelentősége háttérbe szorul. Pedig számuk olyan drámaian ritkul, hogy bátran nevezhetjük ezt a folyamatot a földtörténet hatodik tömeges kihalásának.

dr Fodor Flóra: Szeméttomb 2022.. Honnan szerzünk majd káposztát, uborkát, almát vagy egyéb beporzandó növényeket? Majd fizetünk azért embereknek, hogy virágról virágra járjanak és a méhek helyett beporozzák a haszonnövényeinket? Honnan lesz mustárunk vagy napraforgóolajunk? Persze legyinthetnek, hogy ki ne bírná ki hátralevő életét retek és sárgarépa nélkül. Csakhogy a szomorú igazság az, hogy ezen élelmiszer- és haszonnövények az emberiség étkészletének 35%-át adják. Viszont az ételminőség feljavítása szempontjából ez a szám jócskán nagyobb. Kétség sem férhet hozzá, hogy embertömegek fognak éhezni.

Csak egy közvetlenül érzékelhető példát hadd említsek

Egy bizonyos: nem várhatunk tétlenül újabb tíz évet.

 

 

 

 

 

 

 

A monokultúrákat mozaikossá kell tennünk, azáltal, hogy vadvirágos sávokkal és ligetekkel tarkítjuk ezeket a területeket. Növényvédelem vegyszermentesítésére kell törekednünk. Mindemellett a klímaváltozás eredményezte átlaghőmérséklet emelkedést is vissza kell szorítani. Ha ez sikerül, akkor csökkentjük az invazív fajok terjedésének lehetőségét, ami pedig azt eredményezné, hogy az ember-rovar interakcióknak kevésbé lenne negatív a végkicsengése. Társadalmi szinten pozitív irányba terelhetnénk az emberek ízeltlábúakhoz való hozzáállását.

Ha az ízeltlábú populációk helyreállításáról beszélünk, akkor az a kivételes helyzet áll elő, hogy nincs szükség világmegváltó, nagy ívű gondolatokra terveink kivitelezéséhez. Míg a jegesmedvék és a rinocéroszok megmentése egy globális összefogás eredményeképpen valósulhat csak meg, addig a rovarokra fordított figyelmes gondviselés akár lokálisan, ténylegesen, egyénileg is lehetséges. Ezek a törekvések nem olyan értelmetlenek, mint a szelektív hulladékgyűjtés, mikor is nagy multinacionális vállalatok a magánszemélyek vállaira helyezik a műanyag csomagolás szortírozott gyűjtésének a felelősségét, mondván, hogy „mi zöldek vagyunk”, a változás és a döntés pedig a végső fogyasztón múlik, hogy milyen színű kukába helyezi a szemetét. Mindeközben persze az ipari termelés hosszú folyamatában tonnaszámra szennyezik közvetett és közvetlen módon a légkört melynek sokkal súlyosabbak a következményei, mint annak a kérdésnek, hogy szelektíven gyűjtjük-e a szemetünket vagy sem.

Ha valakinek van kertje vagy erkélye, akkor máris végtelen lehetőség kínálkozik. Először is el kell felejteni a peszticidek használatát! A rovarölőszerek erős mérgek, ránk is veszélyt jelenthetnek. Fontos, hogy engedjük a füvet nőni, ne vágjuk állandóan. Ne irtózzunk a pitypangtól, mert szép sárga virága beporozható! Ügyelni kell a hasznos virágos növények megválasztására. A klasszikus, Valentin napi rózsa például tökéletesen fölösleges, mert bármennyire is dekoratív és illatos, nem beporozható. Ám van sok más olyan növény, amely szemet gyönyörködtető és mégis alkalmas rá, hogy pollenjét virágról virágra szállítsák a beporzó fajok. Talán mind közül az egyik legfontosabb a méhhotelek telepítése. A méhek vízszintes csövekbe szeretnek fészket rakni. Ilyen hoteleket bárki készíthet otthon fűrésszel, fából és pár cső bambuszrúd felhasználásával. Ha ezeket teljesítenénk, akkor tevékenyen segítenénk az ízeltlábú populációkon. Minden reggel egy nyugodt kávé mellett nézhetnénk a kertünkben, ahogy a vidám méhecskék virágról virágra szállnak.

Halvány fogalmunk sincs, milyen fontosak ezek az apró, rendkívül sokszínű élőlények. Ki hitte volna háromszázmillió évvel ezelőtt, hogy a mai napig találkozhatunk e csodálatos teremtményekkel? Ők most is ott vannak a kertünkben, a lakásunk sarkában, a hegyoldalban, a folyó medrében, a búzatáblán és a dzsungelben egyaránt. Bármerre nézünk, ők ott vannak. S azt teszik, amit évmilliókon át tettek eddig is: garantálják az életet minden más számára, ami él és mozog az egész Földkerekén.

(megjegyzés: Domonkos kérte, hogy eredetileg beküldött írása helyett ezt az esszéjét szeretné a honlapon látni. A cserét kérésére természetesen megoldottuk.)

 

 

Frey Domonkos 20 éves, Budapesten él.

 

                                                                                 

 

dr. Fodor Flóra:

” Laboratóriumi orvosként szabadidőmben kezdtem el rendszeresen festeni. 2013-ban nagy megtiszteltetésként felvettek a Budapesti Művelődési Központban működő Fiók L. Stúdió tagjai közé. Azóta is összejövünk hetente egyszer, ahol Fiók László, majd elhunyta óta Utcai Dávid festőművészek irányítása mellett alkotunk. Nyaranta alkotótáborokban veszek részt.  A Stúdióban akrillal, a szabadban általában olajjal festek. Műveim leginkább a reális ábrázolás és az absztrakt közti határmezsgyén mozognak. Szeretek különböző stílusokkal kísérletezni.”

Csoportos kiállítások:

  • DOTE Elméleti Tömb, Debrecen: a DOTE Közművelődési Bizottsága által hirdetett képzőművészeti pályázat kiállítása:díjnyertes.
  • Keble College, Oxford, Anglia: az Oxford University Life Drawing Society kiállítása
  • 2011-2017. FMH, Budapest: a Picasso festőklub éves kiállításai
  • 2012-2021. BMK, Budapest: a Vizuális Művészeti Hónap kiállításai; 2017: oklevél
  • Benczúr Ház, Budapest: a BMK nyári alkotótáborának kiállítása
  • 2014-2022. BMK, Budapest: a Fiók L. Stúdió kiállításai
  • 2015 és 2019. Hatvani Galéria: XX., ill. XXII. Országos Portrébiennále
  • Art Brut Galéria,Budapest: Gyógyítók művészete (Moravcsik Alapítvány)
  • Hatvani Galéria: XXIII. Országos Tájképbiennále
  • BMK, XXXIII. Vizuális Művészeti Hónap, grafika kategória: oklevél
  • Miskolci Galéria: Medic-Art kiállítás
  • Szabolcs-Szatmár Megyei Őszi Tárlat, VMKK, Nyíregyháza
  • The TalentKépzőművészeti Pályázat,Bakelit Multi Art Center, Budapest:1. díj
  • Barta Gyula Galéria, Párkány

Egyéni kiállítások:

  • Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet galériája
  • MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága székháza (DAB Klub)
  • Zrínyi Ilona Gimnázium, Nyíregyháza

 

Gratulálunk a pályaművekhez!

 

 

Z-generáció ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Farkas Veronika verse

Farkas Veronika Dunakeszin élő 15 éves diák, feltörekvő alkotó :).  Kiváló versét olvassátok szeretettel! Gratulálunk az alkotónak!

Farkas Veronika:

Hol vagy, Mama?

Mama! Hol vagy, merre jársz?
Meg engem miért nem találsz?
Azt mondtad, itt leszel értem!
Azt mondtad, nincs mitől félnem!

Mama! Nem találok haza!
Hol vagy Te, és hol a Papa?
Nem látom már a házunkat,
A kerti kis jég-várunkat!

Mama! Hová tűnt a csúszda?
Pingu repülni tanulna!
Keddenként jön, nem emlékszel?
Hová tűntél? Mért mentél el?

A pingvinek hová mentek?
Mért hagytatok itt engemet?
Mért mondtad azt; fuss, Kisbocsom!
A hóba mért kellett bújnom?

És hová lettél most, Mama?
Miért nem kísértek haza?
Miért távolodik minden?
Tán elvisz a tenger innen?

Mama, mért lett vörös a víz?
Kesernyés a szokott sós íz!
Mitől lett így, mondd meg, Mama!
Vagy ne mondd, csak vigyél haza!

Mocskos lett a bundám, Mama!
Nem olyan, mint a jég hava,
Hanem vizes meg foltos is.
A jég pedig olvadozik!

Messze vagyok! Ússz utánam!
Nem elég erős a lábam!
Mi volt ez a sok durranás?
Nem kérdezném, ha mondanád!

Ijesztően dörög az ég,
Mintha villám csapna belénk,
Hangos meg fényes meg meleg.
Mancsom várja a hideget!

Meleg van és úszom messze.
Vörös folyik a tengerbe.
Hol vagy? Miért nem jössz, Mama?
Pedig már úgy vágyom haza!

Farkas Veronika:

“Farkas Veronika vagyok, 15 éves, feltörekvő alkotó.

Az irodalom számomra egy világ, amiben otthon érzem magam, mivel a saját kedvemre alakíthatom. Az életben is igyekszem megélni az efféle szabadságot és örömöt. A környezetvédelem is többek között egy formája ennek, amiben igyekszem a tőlem telhető dolgokat megtenni. (Többek között azt, hogy a családommal a saját kertünkben termesztünk illetve komposztálunk is.)

A szerzeményeim nagy része dramatikus hangvételű, ahogyan a most elküldött pályaművem is, azonban remélem, elnyeri az Önök tetszését. Alkotásaimmal igyekszem nem szennyezni ennél jobban is a környezetet, így ezek gépen íródnak meg, éppen ezért is gondoltam, hogy a dokumentumot küldöm be erre a versenyre.

Köszönöm a lehetőséget!”