ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR pályázat alkotásai kategória bejegyzései

ZÖLDHUMOR-ZÖLDMŰVÉSZET alkotások: Canjavec Panna (Z-generáció) verse és Hollósvölgyi-Szkibák Enikő (Y-generáció) festménye

Canjavec Panna vagyok, 17 éves, tanuló.

A legkedveltebb elfoglaltságom az írás, ezért célom minden lehetséges műfajban kipróbálni
magam. Ezenkívül fontos szerepet játszik az életemben mindenféle más művészeti ág is,
például a színészet, tánc, zene, festészet és rajzolás.”

Canjavec Panna – Zöldségek

 

Szeméthalom dombságának tetejében megállok

Ottan meglelt ételekből betyárosat zabálok

Bűz csapja meg orrom lyukát, kihányom az ebédet

Széjjel nézek, s meglátom, hogy törmelékben élek

 

Lom tengerbe öntött domb egyre megnő talpam alatt

Elrejtve a régi szépet, fákat, bokrot, bogarakat

Jobbra nekem, délkeletre, borzos kakas kapirgál

Félkrajcárját keresve, mit elnyelt már a piszok vár

 

Távol eső zegbe-zugba kancsal ürge kóricál

Guberálja a nagy halmot, „zöldségeket” prédikál

Ne szemetelj, ütlek agyon! Kiáltja a nyomomba.

Oh, ezek a büdös kölkök… hablatyolja morogva.

 

Hollósvölgyi-Szkibák Enikő: Lassan megfojt, de még nem késő!

Hollósvölgyi-Szkibák Enikő: Lassan megfojt, de még nem késő
Hollósvölgyi-Szkibák Enikő

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Iochom Zsolt verse és Brutóczki Csaba János kinetikus szobrai

Iochom Zsolt 32 éves, Székelyudvarhelyen élő pályázónk.  Versét olvasva tudjuk, egy költővel találkoztunk. A 24. órában… 🙂

Brutóczki Csaba János fiatal szobrászművész kinetikus szobrait hulladékok felhasználásával készíti.

Brutóczki Csaba János: Szobor 2 A gép anatómiája – FEJ 2019, Fa, Acél, Gipsz, Sertésbőr 20x20x60 cm

A pályázatra beküldött szobrairól így ír: “A gép anatómiája szoborsorozat a Leonardo da Vinci-féle szemléletmódból indult ki, miszerint Leonardo az emberi testet egy gépezethez hasonlította.  Ebben a szoborsorozatban  már nem  használt  szemétnek titulált tárgyakat, roncstelepekről beszerzett alkatrészeket, korábban általam alkotott szobrok összetevőit, villanymotorokat használok, építek  össze és így mozgó konstrukciók jönnek létre. A szobrok emberi végtagok, szervek formáját idézik. Különböző elemeket, mint bőrt, fát, fémeket, üveget kombinálok egymással és így bizarr steampunk, idejét múlt hatást érek el.

Brutóczki Csaba János: Szobor 2 A gép anatómiája – FEJ (kinetikus szobor (több nézőpont)

A szoborsorozat fontos momentuma, hogy szemétből készüljön, ez lehet egyéb helyről begyűjtött, vagy saját magam által termelt,   különböző szobrászati tevékenységből hátramaradt hulladék. A szemétből assamblage technikát alkalmazva kinetikus konstrukciókat hozok létre, amik így már nem szemétként, hanem szoborként értelmezhetők.

 

 

 

 

 

 

 

Iochom Zsolt:

A 24. órában

Brutóczki Csaba János: Szobor 1 A gép anatómiája – SZERV 2019, Üveg, Fém, Fa, Sertésbőr, Olaj 20x20x60 cm (kinetikus szobor)

 

Hogy legyünk jók?

– kérded rosszallóan.

Hosszú az élet felfelé,

Szárnyszegetten hullunk

a föld porába,

emlékeink szilánkjai közé

mese nincs, túl a szeméthegyen…

 

Jéggé vált bennünk

a tűz madara,

a globális felmelegedés okán,

megremeg a föld

a talpunk alatt,

cunami, tornádó, vulkán-

kitörés lassan mindennapos

szalagcímek a médiában

szemet szúr a szemét

felemészt a

várakozás.

 

Keressük az örök fiatalságot –

és közben belevénülünk

az életbe…

online. Nájlon. Instant műanyag

Fagyosak a telek és egyre nagyobb a gáz…

ára és nemcsak Putyin miatt!

A mindennapok belekarcolják

nyomukat arcunk vonásaiba –

mosolyunkba temetkezik a bánat

és ki-ki marad az áram

dolgoznak a Coin-bányászok!

Ketyeg a Föld órája,

tik-tak, tik-tak…

nem oké

az öko-bomba!

 

Ne légy szemét!

Unokáid hálásak lesznek,

Ha lesznek…

 

Brutóczki Csaba János bemutatkozása:           

Brutóczki Csaba Jánosnak hívnak. Szobrászati tanulmányaimat Nyíregyházán kezdtem az Abigél Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán, tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem szobrász szakán folytattam, ahol diplomát szereztem 2020-ban szobrászművész, majd képzőművész-tanár szakon.

Egyetemi éveim óta mozgó, kinetikus konstrukciókat tervezek és építek. Alkotói tevékenységem több tematikára osztható. Az egyik tematika a gép anatómiája szoborsorozat, aminek  egy-egy darabját fotó formájában csatoltam.

 

Gratulálunk az alkotóknak!

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Bánki András dala, a kedves, humoros Szemétdal (előadó az EccPecc zenekar) és Csáki Ivett (Ivi) grafikája: Say no to plastic

Bánki András Pogányból (Pécs mellől) küldte be dalát, ami egy kiváló zenei alkotás, klassz gitáros (és más hangszeres) zenével, kedves humoros szöveggel. Előadó az EccPecc Zenekar. Ő gyerekeknek írta, mi felnőtteknek is ajánljuk!

Csáki Ivett – alkotó néven Ivi –  Szombathelyről küldte be szemléletes grafikáját, ami egy környezetvédelmi plakát. Nagyszerű munka!

Gratulálunk az alkotóknak!

 Bánki András:

Szemét dal

 

Csáki Ivett: SAY NO TO PLASTIC

„De sok mindenfelé a szemét!”

-Csóválja a fejét a menyét,

„Nem bántja a sok ember szemét?

Legjobb, ha meggyújtom a felét!”

 

Szól a nyúl: „Ne légy léhűtő,

levegőt szennyező és fűtő,

Nézd ott van egy szelektív gyűjtő,

szemétből a hasznosat kiszűrő.

 

„Rég megmondták, sok kicsi sokra megy

Gyűjts külön papírt, fémet, üveget

Vásárolni vigyél szatyrot eleget,

Ha nem így teszünk kapunk jó nagy meleget”.

Csáki Ivett környezetvédelmi plakátja: SAY NO TO PLASTIC

 

Meggyőzi a menyét a nejét,

a szomszédban a vejét s a menyét.

Előzzük hát meg együtt a veszélyt,

s hallgassunk sok EccPecc zenét!:)

 

Csáki Ivett (Ivi):

Csáki Ivett, vagy ahogy alkotóként jegyzem magam, Ivi vagyok.

A szombathelyi, akkor még BDTF tanító-mozgóképpedagógia és vizuális nevelés szakán végeztem. Majd később grafikus végzettséget is szereztem.

Tagja vagyok a kétezres évek elején alakult PUK csoportnak. A technokultúrából és undergroundból építkező kreatív fiatalok csoportjaként anno 20 éve arra szerződtünk, hogy a közvetlen és tágabb környezetünk világlátását, társadalmi gondolkodását a kortárs képzőművészet nyelvén alakítsuk és megmutassuk: lehet másként!

A vizualitás, képalkotás, alkotás mindig is az életem része volt. Az alkotás az, ami kikapcsol, feltölt, kisimít, helyre tesz, ennek segítségével egyensúlyozok a teljesen szabad, nyugodt és a rohanó, megfelelésektől fullasztó élet hajszálvékony határán.

Alkotóként akarva akaratlanul reflektálok a világban zajló eseményekre.

Pályázati anyagom egy környezetvédelmi plakát, amellyel a műanyagzacskók használatának következményére hívom fel a figyelmet.

A környezetvédelem része az életemnek, szelektíven gyűjtöm a szemetet, ha tehetem biciklivel járok, szem előtt tartom a minimális fogyasztást és az észszerű, kreatív felhasználását az anyagoknak és mindennek. Kertes házunk kertjében fűszernövényeket, gyümölcsöket, zöldségeket termesztünk és törekszünk a fenntarthatóságra.

A munkámban gyerekek pályaorientációjával, grafikusként pedig arculattervezéssel, social média felületek grafikai anyagainak elkészítésével foglalkozom.

Illusztrációimban a világlátásom, mikrokörnyezetem és tágabb környezetem történéseit, hangulatát igyekszem egyszerűen bemutatni, láttatni.

Vizuális naplóm: https://www.instagram.com/cangajo_ivi

 

 

Bánki András és az EccPecc Zenekar:

Régi jó barátok, muzsikustársak álltak össze lassan 11 éve egy kis bandává, hogy szórakoztassák a nagyérdemű kisérdeműt 🙂 – vagyis a gyerekeket . Mivel a zene és a gyerekek az életünk, mi mást is tehetnénk, mint hogy e két csodát összehozzuk? Gyerekeink között, gyerekek és magunk gyönyörűségére felelevenítjük saját gyerekkorunk kedves dalait, mai kiváló zenészek gyerekdalait – és előhozakodunk saját szerzeményeinkkel is. Jó szórakozást – boldog muzsikát kívánunk szeretettel!

web: https://www.eccpeccgyerekzene.hu

e-mail: eccpeccgyerekzene@outlook.hu

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Bács Emese képzőművészeti alkotásai

Bács Emese képzőművész Budapestről küldött be pályázatunkra kiváló képzőművészeti alkotásokat, kollázsokat, szobrokat.  Hatalmas örömmel töltött el bennünket, amikor megláttuk a csodálatos alkotásokat!

A képek önmagukért beszélnek…

Bács Emese: Utcám Brassóban, 25 x 58 cm, olaj, kollázs, vászon, 2021.

 

Bács Emese: Árpád híd, 146 x 200 cm, vegyes technika, kollázs, vászon, 2019.

 

Bács Emese: Egy nő Budapesten, 44 x 57 cm, olaj, kollázs, farost, 2015.-001

 

Bács Emese: Boltból kijövet, avagy finom erőszak II, 92 x 92 cm, vegyes technika, kollázs, vászon, háló, 2010- 2021.

 

Bács Emese: Selejt ceruzanő, (szemből nézet), 144 x 18 x 11 cm, vegyes technika, 2013- 2021.

 

Bács Emese, Kozmikus ürlény a feleségem, 157 x 20 x 26 cm, vegyes technika, 2021. 300.000 Ft.

 

Gratulálunk az alkotó Bács Emesének!

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Harka Sára írása és Balázs Imola festménye

Harka Sára elgondolkodtató elbeszélését olvasva együtt tudunk érezni a kis Bencével… És hát a felnőttek… Már a Kis Herceg is megmondta… Balázs Imola Polimorfózis című kiváló festményéhez olvassátok el a kép alatti szöveget is.  És talán közelebb kerültök a természethez…

Balázs Imola: Polimorfózis És az ember azt mondá, ami lenn van az legyen fenn is, és átváltoztatá a mennyek országát. Gépeivel és eszével átformálta saját képére műanyaggá. Az ember szemét és elméjét elvakítá telefonja fénye, halálával áttetszővé vala, mint a fólia, és az angyalok szomorúan kísérik át az anyaggá változtatott öröklétbe.

Harka Sára: Szelektív

A nő hóna alatt padlizsánlila táskát szorongat, mely színben harmonizál a szeme alattival. Tenyerével végigsimítja ceruzaszoknyáját, mintha ezzel kivasalhatná a gyűrődéseket, és felsóhajt.

– Könyörögve kérlek – szól. – Ülj le és várj meg itt!

Bence bólint.

Az anyja fejében megfordul a gondolat, hogy a gyereket a padhoz láncolja annak a hózentrógerénél fogva, nehogy megint a pláza szökőkútjában, vagy a kisállatkereskedés tengerimalac ketrecében találjon rá. De Bence édes, pirospozsgás arcára pillantva elveti az ötletet.

Bence fejében megfordul, hogy jó volna ismét lubickolni, vagy életunt szőrpamacsokat tutujgatni, de az anyja homlokráncaira pillantva elveti az ötletet.

A nő háromszor a lelkére köti, hogy egy tapodtat se mozduljon, majd bemegy a női mosdóba.

Bence csendben ül és nézelődik, teljes húsz másodpercig bírja, hogy ne kezdje a sarkával a pad lábát rugdosni. Elhalad mellette egy fiatalember, aki sétálás közben a rágógumiját a fiúhoz közeli kukába köpi. Méghozzá a „PAPÍR”részbe. Bence apró keze apró ökölbe szorul.

A minap látott az apjával egy dokumentumfilmet, amelyben egy mély hangú bácsi a környezetszennyezésről és a bolygó sorsáról mesélt. Mutattak hálóba szorult teknőst, pelikánok csőrére tekeredett nejlonzacskót, olajfoltba ragadt pingvint és fókák nyakába vájó fémhuzalt. Bence a film végére elpityeredett – jobban is, mint hétéves nagyfiúhoz illik –, az Apja a film végére horkolt.

Bence immár a szívén viseli a Föld sorsát, és nem nézi tétlenül, hogy egy bizonyos fiatalember a bizonyos rágóját a papírszemét közé dobja. Felugrik a padról, és a kuka fölé hajol: belenyúl, körmével felkaparja a papírok közé tapadt gumit, majd átteszi a „VEGYES” részbe.

Ekkor észreveszi, hogy megannyi szemét lett rossz helyre dobva. Bence azt sem nézi tétlenül, hogy mindenféle emberek a mindenféle hulladékukat össze-vissza hajigálják. Benyúl a kukákba, és darabonként kiszedegeti, a földre hányja tartalmukat. Hogy a szemetesek legalját is elérje, mélyen bele kell hajolnia, de a fiút ez sem tartja vissza.

Közben egy idős asszony toporog mellette, egyre hevesebben tudakolja, hogy mégis mit művel, azonnal fejezze be, és hol van ilyenkor a biztonsági őr.

Az emlegetett személy épp a pláza tetőteraszán cigarettázik, és csuklik egyet.

Bencének szelektív hallása van, ezt mondja mindig az anyja, hiszen csak azt hallja meg, hogy „Milyen fagyit kérsz?” és „A postás meghozta a képregényed.”, de azt sosem, hogy „Ideje megírni a matekleckét!” vagy „Légy szíves, ne ugrálj a kanapén, pláne sáros cipővel!”. Ezért nem is érzékeli, amit a néni krákog mellette, és különben is, Bence mindig nagyon kitartó abban, amit csinál. Az asszony korántsem olyan kitartó, ezért néhány perc elteltével otthagyja őt.

Bence koppanásig kiüríti a kukákat. A matricák jelöléseihez méltón négy kupacot képez a pláza kövén: papír, műanyag, üveg és vegyes. A PET palackok összenyomva, a kartondobozok kilapítva sorakoznak, még arra is figyelt, hogy egy péksütis papírzacskóról leszedje a fém kapcsot. Művét szemlélve szuperhősnek érzi magát, szeme előtt lepereg, hogy e tettével a bolygó sorsa megfordul, a jövő átíródik.

Ezután villámtempóban rakodja a helyükre a szemeteket, nyilvánvaló okból azelőtt kíván végezni, hogy az anyja visszaérne. Ám a női mosdóban kígyózik a sor, így mire az anya megjelenik, Bence éppen visszahuppant a padra – mindkettejük megkönnyebbülésére.

Bence anyja önfeledten sétál ki a plázából, büszke magára, amiért nevelési elvei célhoz értek, fiát végre szófogadásra bírta. Csak azt nem tudja, hogy porontya teljes felsőtestével a kukákba mászott, egy rágógumi van a hajába ragadva, a pólóján kimoshatatlan olajfolt, és elszakadt a nadrágja hátul. Pár perce van hátra a derűs tudatlanságból, mielőtt rádöbben a kegyetlen igazságra a gyerekek természetéről.

Bence még önfeledtebben sétál mellette, irdatlanul büszke magára, amiért megmentette a bolygót a kihalástól. Csak azt nem tudja, hogy a színes kukák a „Föld napja” programhét keretében kerültek kihelyezésre – amelyre temérdek vásárló eljött –, ám a pláza alagsorában egyetlen szeméttároló konténer található, így nap végén a szelektív hulladékot összeöntik. Pár éve van hátra a derűs tudatlanságból, mielőtt rádöbben a kegyetlen igazságra a felnőttek természetéről.

 

Balázs Imola bemutatkozása:

“Balázs Imola vagyok fotós, jelenleg egy könyvtárban dolgozom. Fontosnak tartom, hogy az ember továbbadja a gondolatait, tapasztalatait, tudását, de nem a meggyőzés erejével, hanem alkotó  kreativitással.  A művészet gondolkodásra és cselekvésre készteti mind az alkotót mind a nézőt. Festményemmel arra szeretném felhívni a figyelmet, mennyire az anyagi világ felé fordult az ember figyelme és emiatt egyre távolabb kerül önmagától, a többi embertől és a természettől. (A festéket kivéve újrafelhasznált anyagokból készült, egy lejárt naptár hátlapjára és zacskóból.)”

Harka Sára bemutatkozása:

“Budapesten születtem, örököltem anyám vörös haját, eddig negyed évszázadot éltem, nem használom a pedagógus diplomámat, huszonhét országban jártam (többek között Kenyában), gyerekkoromban tizenhárom macskánk volt, most sajnos egy macskám sincs, cserébe van vagy negyven szobanövényem, szín szerint kategorizálom a zoknikat a fiókomban, igazából mindent szín szerint rendezek minden fiókban, a lépcsőt preferálom lift helyett, szeretek Guinness-rekorder erősségű chiliket termeszteni, környezetbarát tisztítószereket kotyvasztok, nem tudok zsonglőrködni, szeretnék megtanulni balettozni és légtornázni, szívesen lennék most a Francia Riviérán, sokkal értelmesebben tudok írni, mint beszélni, és a műveimnek (mesék, novellák, cikkek, készülő regény) a férjem a legnagyobb rajongója.
Publikációim megtalálhatók a www.sara.harka.com oldalon.”

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Ilisicsné Császár Rita irodalmi és kézműves pályaművei

Ilisicsné Császár Rita fonyódi lakos 53 éves. Pályaműveit olvassátok-nézzétek-használjátok szeretettel, úgy ahogyan ő készítette! Köszönjük az alkotásokat!

Ilisicsné Császár Rita:

A gyümölcsös láda

Hol volt, hol nem volt, volt egy gyümölcsös láda, aki arról álmodozott, hogy egyszer majd hajó lesz. Álmában a vízen siklott, karcsú teste volt, és úszott a habokon. Vitorlája dagadt a szélben.

Ilisicsné Császár Rita: Vitorláshajó

De a valóság az volt, hogy kifogyott belőle a gyümölcs, és egyszer csak félrelökték, a szemétbe tették, nem volt rá többé szükség. Ott búslakodott árván, amikor egyszer csak valaki odajött, és felemelte, forgatta, megnézegette, és így szólt: Ez még jó lesz valamire. S azzal hazavitte…

A néninek, aki hazavitte, az volt az álma, hogy egy vitorlást készíttet majd belőle. Talált is valakit, aki meghallgatta a tervét, s hosszas rábeszélés után elkezdte a munkát.

Először is szét kellett szedni a ládát. Fogó és csavarhúzó jó szolgálatot tett. s végre a ládából újra faanyag lett.

De hogyan tovább? Meg is kellett tervezni a vitorlást. Készült papírból sokféle rajz, míg végül egy viking hajó mellett döntöttek. Akkor először papírból makettet készítettek, s ez a sablon lett kifűrészelve a faanyagból.

A gyümölcsös láda nem értette, hogy mi történik vele. Csak azt érezte, hogy szétszedik, nyúzzák, fűrészelik… Ez biztosan a vég! – gondolta.

A hajó oldalát fel kellett főzni, hogy meg lehessen hajlítani. A hajóorrdíszt nehéz volt kifűrészelni, mert nem volt dekopír fűrész, csak hagyományos. De végül mindenegyes darabot kifűrészeltem.

Most következett a ragasztás… s modellünk máris vízjáró lett!

Még az árboc és a vitorla vissza van, de már így is hajó formája van a „gyümölcsös ládának”. Az árboc egy hurkapálca lett, amit kis segítséggel fúrattam bele. A vitorla fehér vászonból készült, amit az öreg néni adott.

A gyümölcsös láda ámuldozott, és mi is. Büszkén feszített a vitorlájával. Mi pedig büszkén mutogattuk új szerzeményünket.

Végül is mindenkinek valóra vált az álma.

Ilisicsné Császár Rita: kicsi könyvek

A kicsi könyv

Volt egyszer egy kicsi könyv. Olyan kicsinyke volt, hogy a tenyerembe fért. Ez a kicsi könyv arra várt, hogy titkokat írjanak bele. Vagy meséket, vagy egyszerűen betűket. Vagy hogy rajzoljanak bele virágot, állatokat és sok minden mást. Én elkészítettem e kicsi könyvet – ABC-nek. Hogy tanulhasson belőle az, aki még nem ismeri a betűket. Egy betű, egy szó és egy kép, ez van minden oldalon.

Ilisicsné Császár Rita: kicsi könyvek

A másik kis könyv üres.

Ilisicsné Császár Rita alkotása: A kicsi könyv

Arra vár, hogy megtöltsd rajzokkal, betűkkel. Jó rajzolást és írást kívánok!

 

 

 

 

 

Ilisicsné Császár Rita

Ilisicsné Császár Rita:

Ilisicsné Császár Rita vagyok. 53 éves, fonyódi lakos. Könyvtáros voltam, így mindig a könyvek közelében töltöttem az időmet. Verseket már tinédzser koromban is írtam, de jobbára az 1990-es évektől kezdve írok. Az első meséskönyvemet 2008-ban írtam (R-mesék). Azóta rendszeresen írok.

Verseket írok felnőtteknek és gyerekeknek is. Ezen kívül meséket, meseregényeket és verses meséket.

Dalszövegeket is írok. Ezen kívül hangos könyvek létrehozásával is foglalkozom. Legtöbbször saját verseimet és meséimet szólaltatom meg így.

Az idei évben foglalkoztam komolyabban pályázatokkal és a publikálással, azaz, hogy meg is jelenjenek műveim. Eddig jobbára az asztalfióknak írtam. Az idén több antológiában jelent meg versem, mesém.

Azért jelentkeztem többek között erre a pályázatra, mert elkötelezett híve vagyok a környezetvédelemnek is. Szelektíven gyűjtöm a hulladékot és részben újrahasznosítom (a papírt) (mellékelt fotó: saját alkotású kiskönyvek, melyek jórészt használt papírból készültek ), nem vetem meg a „second hand” ruhát, és megpróbálok mindenféle energiával takarékosan bánni.

Pályázatom két rövid történetből, és a hozzá tartozó tárgyak fotójából áll. Fogadják szeretettel.

 

Köszönjük az alkotásokat!

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás – Finta Csilla erősen szatirikus írása

Egy laposföld hívő, összeesküvés elméleteket kedvelő ember bőrébe bújt Finta Csilla 41 éves Nyíregyházán élő pályázónk,  e szemszögből írta meg erősen szatirikus írását.

Szatírikus humorral  olvasva is sajnos elég döbbenetes…

Finta Csilla így határozta meg önmagát: “Finta Csilla: határozottan határozatlan, elszántan tétova, racionálisan emocionális, önzően adakozó, lustán kitartó, aki szerint nincs emberi felsőbbrendűség, és a hatalom nem többlet jogokkal, hanem több kötelezettséggel jár. Hisz az egyén felelősségében és abban, hogy óriási változást lehetne azzal elérni, ha mindenki megtenné, ami tőle telik. Szereti a cseresznyét és csodálja a császárpingvint. Nem iszik palackozott vizet. Szerinte a Föld gömbölyű, ezért nem tud kifutni a világból.”

 

Finta Csilla:

Megeszik vagy lebomlik

 

Haver, megint feldobott a Facebook valami szemetes cikket. A telefont a falhoz vágtam, olyan ideges lettem az első mondatok után. Hogy mennyi szemét van a világban, és hogy ezzel kezdeni kell valamit, mert tönkretesszük az óceánokat, kinyírjuk az állatokat, mérgezzük a talajt és a levegőt, blablabla. El akarják velem hitetni, hogy a szemét a probléma, holott inkább az egypólusú világrend a bökkenő. Nem most jöttem le a falvédőről. Az én agyamat nem tudják kimosni. Egyébként mindenki tudja, mi a megoldás, csak az nem érdeke a háttérhatalomnak. Nekik csak az számít, hogy az egész világ őket szolgálja. Aki nem áll be a sorba, azt elhallgattatják. Engem is már többször kitiltott a Facebook, mert leírtam az igazságot. Haver, szerinted miért van az, hogy vannak helyek, ahol egyáltalán nincs szemét, pl. a Sarkon? Nem mondom, hogy Északi, mert ugyebár csak egy van. Vagy miért van az, hogy nagyanyáinknak nem volt ilyen problémája? Hát azért, mert ők tudták mit kell csinálni a szeméttel és senki nem gátolta meg őket ebben. Hogy mit kell? Mindjárt elmondom, csak előtte tisztázzuk, hogy szemétprobléma egy mesterségesen generált probléma, amivel elterelik az emberek figyelmét. Mikor kitalálták, hogy nem lehet a strandon a medencébe pisilni, azt hittem, az a legnagyobb baromság. Erre itt van a szelektív szemétgyűjtés. A műanyag az műanyag. Hogy nézzem a kis háromszögbe írt számot. Mi az, hogy egy, kettő, négy, öt mehet a szelektívbe, a többi nem? Egyébként állandóan arról cikkeznek, hogy a delfinek, halak, teknősök gyomrában műanyagot találtak. Tehát ezek az állatok szeretik a műanyagot. A galambok, a csótányok és a patkányok mindent megesznek, ezért élnek városban. Az erdőben az őz és a szarvas kiszedi a kukából a szemetet és megeszi. Ha nem szeretnék, nem ennék meg. Az ember a természet része, és az is az természet része, amit az ember előállít. Megtévesztő a műanyag megnevezés is, mintha az valami mű-dolog lenne. Hogy lenne valami mű, ha a természet része. A kipurcant hűtőt, kilyukadt fürdőkádat vidd ki az erdőbe, és a mosómedvék vidáman beleköltöznek, a mikróba, tűzhelybe pedig a pockok és borzok. A vidékieknek könnyű, mert ők el tudják égetni a szemetet. Ingyen megoldják a fűtést, én meg fizethetem a drága távhőt.  Rinyálnak a méregzöldek, hogy alig van víz, közben azt magyarázzák, hogy mossam el az üveget, a konzervdobozt, a majonézes flakont, a kólás üveget, mielőtt kidobom. Pedig a maradék jó a hangyáknak. Nem kidobom az ételt, hanem elérhetővé teszem az állatok számára. Arról nem beszélve, hogy már mindenféle szemetet újra tudnak hasznosítani. És szerinted miért nem csinálják? Ehelyett a tévében mutogatják a szeméthegyeket. Az is egy baromság, hogy a lefolyóba és a klotyóba nem lehet semmit dobni, mert eldugul. Simán le lehet húzni. A festék és a hígító semlegesítik egymást, együtt ki lehet önteni azokat is. A papír fából van, azaz lebomlik a papírzsepi, a cigicsikk, szalvéta, a törlőkendő, a papírdoboz. A ruha pamutból van, így az is lebomlik. Találd ki, miért csak egyszer használatos maszkot lehetett viselni az állítólagos járvány alatt? Miért-miért? A minél több szemét miatt, amivel utána lehet ijesztgetni szegény, kiszolgáltatott, megnyomorított embereket. Ez volt a legaljasabb húzásuk: az emberek félelmét kihasználni. Ha azt mondják neked, hogy meg fogsz halni, te is beszarsz. Abban mindenki egyetért, hogy a vírus a levegőben van, és úgy terjed. Akkor hogy lehet, hogy a maszk megvéd, ha egyszer kapsz benne levegőt? Aki járt általános iskolába tudja, hogy a vírus ellen csak a szkafander véd. Haver, kérdezek még egyet. Hogy lehet egy olyan országot felvenni az EU-ba, aki tudatosan, szisztematikusan a Tiszán keresztül ide küldi a szemetét? De most legalább az oroszok rendet csinálnak ott. Látsz valahol szemetet a háborúban? És miért nem? Mert a háttérhatalom emberei nem akadályozzák őket. Sokan még azt se tudják, hogy a Föld az egyetlen bolygó, ami lapos. Szerinted az véletlen, hogy ez az egyetlen lapos bolygó, és ez az egyetlen, ahol élet van? Persze, hogy nem. Mi vagyunk a Gyógyítók Csoportja, és mi tudjuk megoldást a szemétre is. Jól figyelj. A Föld szélén óriási, több kilométer széles és magas, nehezen megközelíthető jégfal van, azon túl pedig az űr. Az rég köztudott, hogy a világűrben minden megsemmisül. Ergo csak ki kellene dobni a szemetet a jégfalon át a világűrbe. De ezt a háttérhatalom nem engedi. Aki eddig útnak indult a jégfalhoz, mindenkit visszafordítottak. Amíg ezt nem engedik, addig az a tutti, ha mindent eldobálsz, és valami megeszi, vagy szépen lebomlik.

Gratulálunk az alkotónak szatírikus írásához. Reméljük senki nem veszi komolyan ;)!

 

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás : dr. Almási Balázs tájépítész és csapatának szabadtéri műalkotása

dr. Almási Balázs és csapatának pályaműve Budapestről

PUSZTA IDILL

helyszín: Magyarország,   anyag: PET palack

dr. Almási Balázs és csapata : Puszta idill
dr. Almási Balázs és csapata: Puszta idill
dr. Almási Balázs és csapata: Puszta idill
dr. Almási Balázs és csapata: Puszta idill
dr. Almási Balázs és csapata: Puszta idill

“A nevem dr. Almási Balázs, foglalkozásomat tekintve tájépítész. Valószínűleg az alapbeállítódás (mentsük meg a Földet) mellett a szakmámból adódó indíttatás is késztet a ‘természet vs. ember’ kényes kapcsolatának boncolgatására. A mellékelt alkotást egy kis csapattal együtt csináltam (közreműködtek: ALMÁSI Szabolcs, BÁRSONY Judit, GYUK Krisztina, IMRE Lili, KOLLER Margit) Magyarországon, s a címe: Puszta idill. Alapanyaga PET palack.”

 

Szívből gratulálunk az alkotóknak színvonalas pályaművükhöz!

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Pruzsinszky Sándor novellája

JUTOCSA,  A  SZEMÉTKIRÁLY

– Szabad egy whiskyt, őrmester úr? – kérdi Jutocsa, a szemétkirály, amikor kiszállunk a vajszínű Mercedesből.

– Nem lehet, hisz’ tudja, hogy szolgálatban…

A bőrlebernyeges, loboncos, ősz hajú Jutocsa úgy fest, mint Vadölő a May Károly-regényben. Rám hunyorít résnyi, ravaszdi szemével:

– Tudom én, mit gondol: hogy fekete vagyok a bőröm alatt, azért utasít el.

– Dehogyis – cáfolom élénken, mert kellemetlen közlendőm a torkomat szorítja. – Csak nem vagyok olyan szabad ember, mint maga, ezt ne felejtse el.

Mert a sötétbarna bőrű Jutocsa – ahogy magáról állítja: „egy tűzisten unokája” – fontos ember ezen a pokolbéli tájon. Afféle közvetítő a város és a Bozótos, a legális és illegális létezés között.

Vigyáz a város hulladékaira és a hulladékká vált emberekre. Valóságos királya ő a gyomorforgató párákban úszó Bozótos népének. A rendőrségtől kapott engedély alapján ő dönti el, hogy a kukák kincseiből mi kerülhet a bozótban lakókhoz, s mi a szemétégető füstjébe. Úgy hírlik, bikacsökkel tart rendet a magukról olykor megfeledkezettek között.  Királyságát fémjelzi a Mercedes. Oly bizarrnak tűnik itt, a papírviskók között, akár sivatagban egy díszhintó. Tudjuk, hogy lopott jószág és Jutocsa görbe úton jutott hozzá, de szemet hunytunk felette. Mert a szemét királya teljesíti legfőbb feladatát: mindig jelenti nekem, ha gyanús idegen telepszik a tűzhöz.

Amelyet most – egy ősöreg olajkályha révén – egész udvartartása körbevesz. Két felesége: Zsuzsi és Bözsi (egyiküket olykor lányaként mutatja be), no meg öt mókás korcs kutyája, Dömpi, Buci, Morgó, Bukfenc meg Szüzi, a törpe uszkár. Barátjának tart mindegyik: Szüzi, ha meglát, a hátára fekszik. „Mekkora kurva lesz ez, ha legközelebb embernek születik” –  kacsint rám Jutocsa, és felajánlja, fogadjam el ajándékul az ebet. Hörpölöm a ki tudja, honnan zsákmányolt drága szeszt, fülemet csiklandozza Jutocsa hízelgése:

– Virág úr a legrendesebb rendőr a világon!

Nincs időm elhárítani az olcsó szolgálati bókot, mert a szemétkirály újabb italt tölt, „medveüstöst”, ahogy mondja. Halvány aggódással hajtom fel ezt is. A torkomhoz kapok: mintha ezer óriáshangya szaladna bennem lefelé.

  • Meg akarsz fojtani, barátom? – hallom a hangom, mintegy pincemélyről.
  • Nálunk úgy tartják: az első korty az ördögé – hunyorít rám királyi fenséggel Jutocsa.
  • S a második? – kérdem zsibbadtan, miközben a számhoz emelem a második kupicát is.
  • Az a barátságé – vigyorodik el a sötétbarna ember és hirtelenül magához ölel, mintha ki tudja mióta rokonbarátságban lennénk. Cifra mellényének izzadságszaga meghitt parfümként csiklandozza az orromat.

A  harmadik kupica után, mintha emelkednék, miközben Szüzi kutya farkcsóválva a tenyeremet nyalja. Meleg nyelve oly jólesik a bőrömnek, akár egy régi szerető simogatása.

A  negyedik kupicát Jutocsa – mint mondja: ősének – a tűznek ajánlja. A pohárral a kezében körbetáncolja a kályhát és kűlönös mély hangon énekli: — Gibil, tűz szelleme, emlékezz, emlékezz! Girra, lángok nagyapja, jöjj elő, jöjj elő!

A helyzet különössége kijózanít. El is szégyellem magam, hogy szolgálat közben csaknem lerészegedtem itt a Bozótosban…Eszembe jut a feladat, amiről csaknem elfeledkeztem ! Pedig itt lapul a zsebemben.

Előveszem hát zubbonyomból a rendőrkapitány határozatát. Hogy holnaputántól az összes papírmasé viskót el kell bontani, s a Bozótos, „az egészségügyi előírások szerint felperzselendő.”
Sóhajtva felállok, a hivatalos iratot az asztalra dobom:

– Ezt a levélkét olvassa el majd, kedves Jutocsa.

– Valami számlaféle?

– Olyasmi – hagyom rá, és ő a hatüléses Mercedessel és a négy kupica medveüstössel a gyomrunkban egész a kapitányságig elfuvaroz. Búcsúzóul szorongatja a kezem: –Virág úr itt az egyetlen fakabát, akinek van hajlandósága a magunkfajta kisördögök iránt… Mikor lesz szerencsém legközelebb?

Nincs  erőm szemébe mondani, hogy „soha”. Hallgatok a Város határozatáról, miszerint a Bozótos helyén pár nap múlva megjelennek a falánk dömperek, hogy a földből kinövő betonóriás – a hulladékhasznosító konszern toronyháza — számára életteret teremtsenek. Hogy magyaráznám meg neki: minden megváltozik itt, csak hogy az egész ugyanaz maradhasson?

Aztán éjjel a tűzoltó autó vijjogására riadok. Mire a Bozótoshoz érek, egytől-egyig lángolnak a nyomorult viskók, a száraz gazzal együtt. Riadt embergyűrű veszi körül a szemétkirály tűzben izzó Mercedesét.

– Azt mondják, maga volt az ördög… Benzinnel öntötte körbe a Bozótost, úgy gyújtotta fel…Aztán beszállt a Mercedesébe s a tűzbe hajtott…Állítólag még a kocsi ajtaját is bezárta belülről, nehogy véletlenül kimentsék! – suttogja valaki kéjes borzongással a fülembe, amikor a tűzoltók felnyitják az összegörbedt vashullát, s a fehér oltóhab alól előkaparják Jutocsa szénfekete koponyáját.

Pruzsinszky Sándor

“Magamról  annyit,  hogy  eddigi  írásaimban  a világ  abszurditása   foglalkoztat,  az az  ellentmondás például,  hogy  az emberek  többsége  ma már  tudja, hogy a klímaváltozás  s a természet rombolása kataklizmához,  a civilizáció pusztulásához vezethet,  mégse  cselekszik hathatósan.”

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Dancza János verse és Jusitsné Harmat Nikolett képe

Dancza János verséhez Jusitsné Harmat Nikolett képét párosítottuk.

Dancza János (találós kérdés helyett) találós verse elgondolkodtató, színvonalas alkotás, a címe: Házi kedvenc. Tényleg érthetetlen, hogy a civilizált emberiség miért nem érzi az esztelenül használt …………………….. teljes természeti egyensúlyra gyakorolt rendszerszintű károsító hatását. A vers elolvasása után Te is ki tudod tölteni a pontozott helyre kívánkozó szót ;)! Köszönjük a színvonalas verset, gratulálunk az alkotónak!

Dancza János:

A házi kedvenc 

 

Jusitsné Harmat Nikolett: Csak egy zacskó

Az életem víz- és légszennyezéssel kezdődik, 

Olcsó vagyok, egy örömlány, ki vetkőzik. 

Mérgezek, belőlem vegyszerek oldódnak ki, 

Mindezt az emberek többsége nem is sejti. 

 

A születésem, az életem és a halálom, 

Használnak, majd eldobnak, hiába a varázsom. 

A temetésem a társadalomra bízzák, 

Már milliárdszámra gyűlnek a hullák. 

 

Olajból lettem, és csak olaj vagyok a tűzre. 

Én vagyok az emberiség egyik legnagyobb bűne? 

A teljes életciklusom során szennyezek. 

Hatásomra csak úgy pusztulnak az életek. 

 

Ott vagyok az utcákon, a csatornákban, 

A természetes vizekben vándorlásban. 

A betegségek melegágya is én vagyok, 

Hatásomra csak úgy gyűlnek a szúnyogok. 

 

Celeb lettem. Egyszer teknős orrába szorulok, 

Felboncolt madarak gyomrában is én vagyok. 

Ezen rémisztő és elkeserítő képek 

Mögött elbújnak a horrorfilmek. 

 

Sőt, már a legnagyobb épületek is, 

Növekedésem a kínai nagy fallal vetekszik. 

Exportálnak leginkább nyugatról keletre, 

Hol a szegények keltenek újra életre? 

 

Végül felfedező is lettem, nem vitás, 

Mariana-árok, Mount Everest, mi más? 

Már szigetet is neveztek el rólam, 

Bár ezt nem éppen az érdemeim miatt kaptam. 

 

 

 

 

Dancza János biológia-földrajz szakos tanár Szolnokon él, 34 éves.

 

 

 

Jusitsné Harmat Nikolett:

“Jusitsné Harmat Nikolett vagyok Szombathelyen élő édesanya. 10 éve végeztem grafikusként, de csak nagy ritkán foglalkozom a szakmámmal. 2018 óta vezetek hulladékcsökkentett háztartást, melynek célja,hogy kisebb nagyon lépésekkel csökkentsünk háztartásunkból kikerülő hulladékmennyiséget.

E mellett 2019 óta vezetem a Vasi Zöldek Facebook csoportot ahol a témában próbálom az embereket ösztönözni kisebb nagyobb sikerrel. ”

 

Így is lehet segíteni, a műanyagmentes életmód elterjesztését! Gratulálunk az alkotóknak!