A titokzatos ember, boroka, írói álnevet használ, ami nagyon izgalmas :). A titokzatos emberről annyit tudunk, hogy Pusztazámoron él, és pont annyival múlt el ötven éves, mint amennyivel innen van a hatvanon 😉 . És nagyon klassz verset írt a tudatosságról, melyet elküldött pályázati felhívásunkra. Olvassátok tudatosan!
A saját dalokat és feldolgozásokat játszó akusztikus soul-funk-pop-jazzy duót, az in2ity-t (ejtsd: intúiti) 2017-ben alakította Horváth Genovéva (ének) és Szalai Bence (zongora, ének).
“Saját dalos repertoárunk mellett népszerű pop-rock-funky-soul és jazz számokat ültetünk át akusztikus formába. Zenénk fókuszában pedig egyre nagyobb teret nyer a tudatos gondolkodás és az ökotudatos látásmód népszerűsítése. Küldetésünknek tartjuk azt, hogy művészetünkön keresztül felnyissuk a szemeket (füleket) és felhívjuk a figyelmet a fenntartható életmód elkerülhetetlen szükségességére.”
(utóbbinál egy apró megjegyzés: a fa is megújuló energiaforrás, sőt az az igazán megújuló -erről Gelencsér Andrást érdemes meghallgatni – persze ésszel használva, takarékos, kis tereket érdemes vele fűteni és figyelve az utánpótlásra…)
A formációt az alábbi elérhetőségeken még jobban megismerheted:
A meséhez a kőszegi EGYMI autista osztályától érkezett képeket használtuk illusztrációként.
Mintha kedvre bírná a szomorúfüzet a Nap vidám sugarainak kora ősszel is mókás zápora.
EGYMI autista osztály: alapanyagválogatás az alkotáshoz
– Könnyű a melegszívű égitestnek! Annyira magasan lakik, hogy onnét mindent láthat, ami a Föld éppen feléje forduló oldalán történik – gondolta magában Marci, miközben újságot olvasott a muskátlis erkélyen.
Hirtelen nagyon boldog lett, hiszen az osztálya is szerepelt az újságban. Az iskolában hirdetett versenyt ugyanis az az osztály nyeri majd meg, amelyik a legtöbbet teszi a környezetvédelemért. Egyik akciójukról így számolt be az újság tudósítója:
Az áruház mögött parkoló autómnál rendezgettem a csomagjaimat, amikor kisiskolások zsibongó serege rajzott körém. Harsány „Jönnek a bések!” kiáltásokra lettem figyelmes. Gondoltam, kivárom: vajon mi sül ki ebből? És valóban megérkeztek a bések. Papírból készült sárga-fehér csíkos utcaseprő-mellényt viseltek, kezükre műanyagzacskó-kesztyűt húztak, s nagy papírzsákokba gyűjtötték a környéken fellelhető mindennemű szemetet. Egy hangos-kedvű fiúcska boldogan rikoltotta: – Csókolom, bácsi! Éljen a kukabecsület!!!
Szemetelő gyereket már rengeteget láttam, viszont szemetet eltakarító nebulót keveset. Mit is felelhettem volna meglepetésemben: – Éljen!
Eddig tartott a cikk, s bár papírgyűjtés is szerepelt az iskolai versenyben, Marci ezt az újságot nem hajította a MÉH-be szánt papír-halomba, hanem fogott egy ollót, és igen ügyesen kikanyarította vele azt a hasábot, amelyikben megjelent, hogy a bések mit cselekedtek, és ő milyen boldogan rikoltott.
– Jó lesz ez a cikk az osztály faliújságjára, hogy más is olvashassa, a többiek is örülhessenek, s talán még pontot is kapunk érte… – lelkesedett magában Marci, s közben a napsugarak eltűntek. Vajon mit vehetett észre a Nap, hogy ennyire elszomorodott?
Ekkor a kisfiú fogta a pórázt és sétálni indult Pajtival. Az erdőszélen először néhány eldobott, üres konzervdobozt pillantott meg, majd egyre beljebb jutottak a fák sűrűjében. Marci arra irányította lépteit, amerre a lombok között ritkán átszűrődött s rövid ideig fénylő napsugárka mutatott. Mindig szívesen barangolt kutyájával az erdőben, hiszen a fák között a hegyoldalban gyakran fedezett fel újdonatúj jelenségeket. Ilyen érdekes volt az első találkozásuk is a folyton fecsegő patakkal. Igaz, évekkel ezelőtt… Ez a folyton fecsegő még télen sem fagyott be egészen, s – bár halkabban, mint nyáron – a jég alól suttogta közlendőit. Akkor így szólt hozzájuk:
EYGMI autista osztály alkotása – anyaga: színes papír és hulladék az osztályterem kukájából
– Megszomjaztatok ugye, kortyoljatok kristálytiszta vizemből! Szívesen adom.
És akkor Pajti örömmel lefetyelt is belőle, majd megköszönték a folyton fecsegő pataknak a vendéglátást.
Most ősz van, de a folyton fecsegőnek elment a hangja. Nem beszélt, csak szomorkodott. Mire elérték a partját, már a napsugaracska sem csillogott megszokott módon a hátán. Hullámai megtörtek, itt-ott nagy szemétkupacok látszottak ki a patakból. Néhány autóajtó szinte elzárta a víz útját, fárasztó munkára kényszerítve gyengülő erejét, hiszen megszokott medrét kiszélesítve, a rozsdás vasakat megkerülve juthatott csak tovább. Kopott gumiabroncsok, kidobott hűtőszekrények, használt ágymatracok, és apró szemetek, bomló-rothadó gyümölcshalmok, építési törmelékek, maró savat eresztő akkumulátorok, olajos-koszos műanyag kannák fertőzték meg folyton fecsegő barátjukat. A halacskák is kipusztultak belőle…
– Tehát, ettől lett szomorú a Nap – állapította meg Marci és azzal az ötlettel tért haza, hogy meggyógyítja a folyton fecsegő környékén az erdőt.
Otthon először az édesapjának mesélte el, hogy mit látott-tapasztalt az erdőben. Az iskolában megbeszélte az osztálytársaival, ki-ki vegye rá szüleit, testvéreit, és közösen pucolják ki azt az erdőrészt, hogy folyton fecsegőnek ne kelljen tovább szenvednie. Hétvégén aztán jöttek mindannyian, még a tanító néni és az igazgató bácsi is velük tartott.
EYGMI autista osztálya alkotás közben. Kreatív vezető: Illésné Pávolics Tünde gyógypedagógus “A pályázatra a Dr. Nagy László EGYMI Általános Iskola autista alsó tagozatos osztályával készítettünk alkotásokat. Az osztály szemétkukáját kiborítva kerestünk alapanyagokat a rajzórai alkotáshoz. Azt kerestük, hogy mik azok az anyagok, amiket még újra fel tudunk használni.”
A felnőttek a nagyobb limlomot szállították el a szeméttelepre kisteherautóval, a gyerekek pedig gondosan összegyűjtötték a patakparton és a bokrok aljában megbúvó üdítőspalackokat, eldobált kacatokat. Az erdész fiával közösen helyezték ki a szeméttároló faládákat a padok mellé, a szalonnasütő-hely közelébe, a sétautak szélére. Szép hétvége volt, hiszen a Nap újra olyan erővel sütött, mintha kedvre bírná a szomorúfüzet is vidám sugarainak mókás zápora. A forrásból és a felhők friss vizéből ismét erőt merített néhány nap múltán a folyton fecsegő patakocska is, s vidáman locsogta-fecsegte:
– Köszönöm, Marci! Köszönöm mindenkinek, hogy meggyógyítottatok!
Az erdő megint tiszta lett. Örömmel sétáltak benne az emberek.
Az iskolában szellemi vetélkedővel fejezték be a környezetvédelmi versenyt. Az egyik feladat az lett, hogy írjanak a témához kapcsolódó történetet, saját élményt, vagy rajzolják le ugyanezt. Marci az alábbi versével szerzett újabb jó pontot az osztályának:
Okos tanács
Az öntözőautóban Jól figyelj rám utca népe,
felolvasztott fehér hó van, ne szórj semmit szerteszét e
attól lesz a járda szép frissen söpört járdára!
tiszta, mint a napos ég. A szemetet? Ládába.
EYGMI autista osztály alkotásai – anyag: színes papír és hulladék az osztályterem kukájából
Amikor a polgármester bácsi megköszönte a gyerekek szorgalmát, azt a példás magatartást, amivel a város és környéke tisztaságáért indított mozgalomhoz csatlakoztak, a verseny végén kihirdette az eredményt. Az első díjat – a tavaszi táborozást – Marci osztálya kapta.
Ugye, ti is követitek az ötödik bések példáját, kedves mese- és környezetbarát gyerekek?! Mert fontos, hogy az életben történő esetek is olyan jól végződjenek, mint a mesék. S aki a környezet barátja, annak barátja lesz a környezete is, megannyi jóval hálálva meg a gondoskodást. Hogy mivel? Például friss levegővel, tiszta vízzel, nyugalmas tájjal, zamatos erdei gyümölcsökkel, vidám napfényben boldogan ugrándozó mókusok látványával.
Zsirai László
Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett író, költő, publicista, irodalmi szerkesztő; a Magyar Írószövetség, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Művészeti Akadémia (nem akadémikus) tagja
Pálvölgyi Zoltán: “53 éves vagyok és egy éve jutott eszembe, hogy ajándékot készítek a családtagjaimnak, mégpedig a háztartásban kidobásra váró tárgyakból. “
úszni kezdett fürkész énem.
Csikk csikk után füstös álmom
tovaszállt a koszutcákon.
Egy szalvéta, egy zsebkendő
ni a rágógumi menő!
Lő kapura már a lábam
petpalackos éjszakában.
Fehér falon firka három
szép alkotás, hát nem bántom.
Már a szemem nem is rebben
“A választás régi evőeszközökre és egyéb kisebb “kigészítőkre” esett a konyhában.”
tágul orrom bűzfellegben.
Azt hittem, már új nem jöhet
megláttam egy hányáshegyet.
Kábulatba visz az álom
otthonomat nem találom.
Régen nem volt ilyen világ!
Leleményes ma a diák!
Szemet Elek fürge esze
lyukat üt a természetbe.
“Gondoljanak bele, amikor a minden nap használt eszköz más funkciót nyer és életre kel. Ölel, táncol, sportol. Szeret, örül, fáradt, izzad.”
Hiába is füstölgök itt
a hulladék egyre gyűlik.
Kiugrok a pocsolyából
felriadok rút világból.
Írom a sort, ákombákom
a megoldást megtalálom.
Szó nélkül ezt már nem hagyom
soraimmal ostorozom.
Bár a szó itt igen kevés
“Bármi elkészíthető ezekből az eredeti alakjában megmentett szemétre szánt tárgyakből. “
otthon szelektív a gyűjtés.
Oktatom a gyermekemet
újrahasznosítás mehet.
Más a város, más a vidék
itt is ott is van hulladék.
Kicsiben ha teszel érte
a világnak nem lesz vége.
Kiss-Kecskés Gyöngyi: “Anyaként és természetesen emberként is feladatom minimum a saját közvetlen környezetem, “portám” tisztán tartása, s a gyermekem nevelése a tudatos hulladékkezelésre, természetóvásra.
“Ezt már biztosan tudom:)”
A fiam 10 éves, elolvasta a soraimat,s megállapította, hogy nem humoros és gusztustalan ez a világ….Nos, igen.Igaza van….Sírjak vagy nevessek?
Egy szónak is száz a vége, ha élünk,nevelünk, hát tegyük tudatosan, s a mag el lesz vetve!“
“Sok szeretettel küldök fotót pár alkotásomról, mintegy pályázva is egyúttal. ““Jó szórakozást! Tisztelettel: Pálvölgyi Zoltán”
“Pinke Kittinek hívnak. 2004-ben születtem és jelenleg Szlovákiában élek egy kis községben, Perbetén. A révkomáromi Selye János Gimnázium diákja vagyok már 3 éve. Gyerekkorom óta foglalkoztat a művészetnek több eltérő ágazata is, mint például a festészet, zene, fotográfia.
Az ember által létrehozott hulladék – műanyag egyre nagyobb hatással van az élővilágra. Az élővizek szennyezettsége egyre csak növekszik, ezáltal az állatok pedig egyre jobban szenvednek. Az általam készített alkotásban azt próbálom érzékeltetni, hogy az ember – még ha nem is sejti – nagy befolyással bír a természet és a benne élő állatokkal szemben. A művemben található sirály (hulladékból készült) próbál elrepülni, de a háló, ami a lábára tekeredett és sok más hulladék fogva tartja őt. Sajnos ezzel nap, mint nap szembekerülünk a folyók, tengerek és más nagyobb vizek közelében is, valamit a vizekbe kerülő olaj is nagy veszélyt jelent a madarakra és az emlősökre nézve, hiszen tollazataikra kerülve sok esetben a pusztulásukat jelentheti. Úgy gondolom, hogy a körülöttünk lévő csodálatos világ védelme a MI (emberiség) feladata lenne, hiszen rajtunk múlik, hogy a levegő, a talaj és a vizeink tiszták maradjanak.
A bajok igazi forrása nem a természet, hanem mi magunk vagyunk. (Bodor Ádám)”
Hogyan észleli az alkotó az emberi és természeti környezetet elárasztó hulladék problémáját? Milyen alakokat, formákat ölthet a szemét az alkotó kezei által?
Hogyan érhető el művészettel, hogy a mindent elárasztó szemét láthatóvá váljon? Tud-e az alkotás cselekvést kiváltani a befogadóból?
Mit tesz és hogyan cselekszik maga a kreatív alkotó a saját hulladékával vagy éppen hulladékmentességével?
Vajon a humor tud komoly tettekre ösztönözni? Segít a humor átlendülni önmagunkon és változtatni?
Pályázatunkban azokat az alkotókat és műveiket keressük, akik már elkezdték megválaszolni a fenti kérdéseket. Vagy tesznek fel újabbakat…
“
