Mi is az a Vigitz?  Egészen pontosan Wigitzer. Most már biztosan tudjuk régi térképek alapján (1856, 1912).

A mai térképen a Wigitzer egy kiszsidányi területet jelöl. A területen ered egy forrás is amit szintén így hívunk, térkép viszont nem jelöli. Ezért „titkos” a mi  kis forrásunk.

 

Szeretek Kiszsidányban élni. Mikor a forrás felé járok sokszor elgondolkodom milyen szép lenne ez a terület, ha újra olyan lehetne mint gyerekkoromban volt! Kis közösségünkben szerencsére vannak akik még ugyanígy  gondolják. Így született meg a terv… 🙂   A Kiszsidányi Tiszta Forrás Hagyományőrző, Természetvédő és Kulturális  Egyesülettel megtettük az első lépést.

2023. március 18- án a forrást és medrét igyekeztünk megtisztítani, amire már nagyon sok éve nem került sor. A tervezésben, szervezésben  Horváthné Korom Zita az Írottkő Natúrpark munkatársa támogatott.

Régen, mikor nagy részben falusiak tulajdonában lévő szőlős- és  gyümölcsöskerteket művelték, az emberek itt jártak fel a forrás táplálta kis patakon keresztül a ” hegybe” és napközben a forráshoz ereszkedtek le vízért. Időnként kitisztították a belehullott falevelektől, ágaktól. Ez az idő régen elmúlt, az emberek már nem törődnek a környezettel. A terület nagyot változott!

Az erdőt kivágták, fák  dőltek a mederbe. A rét, ahova a víz zavartalanul folyhatott és egy nádast táplált, mára már egy szántó, megművelt terület. A medret elterelték, benne a víz más irányban csordogál.

Ilyen volt:

Hogy zajlott a munka?

Előkészületek: Mivel az erdő, ahol a forrás ered magántulajdonban van a tényleges munka előtt, utánajártam, hogy ki a tulajdonos és beszéltem a területet kezelő erdésszel. Az illetékes hatóságok szakembereit is megkérdeztük Zitával. Polgármester úrral is egyeztettem és mindenben támogatott.

Terepi munka: Reggel, mikor kiértünk a helyszínre, volt akiket   a látvány  és a munka nehézsége meglepetésként ért. És valóban szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt, de lelkes csapatunk lépésről lépésre szépen haladt a tervezett tevékenységekkel.

A fakivágások miatt sok kisebb nagyobb ág torlaszolta el a víz szabad folyását. Nehéz feladat volt az ágak kiszedése, amit a vadszeder burjánzása is nehezített. Ezeket lemetszettük. A teljes szakaszt még nem  sikerült rendbe tenni, de idővel erre is sor kerül.

Szerettük volna  visszaterelni a forrás vizét az eredeti mederbe, legalább arra a rövid szakaszra ami egyenlőre még érintetlen, de tervünket meghiúsította a 70 cm-es szintkülönbség. Emiatt a patakot átszelő út alatti csövet nem csak kipucolni kellett, hanem néhány méterrel át kellett helyezni. Ebben, a szintén nem kis  feladatban segítségünkre volt egy kis markológép és önzetlen kezelője. Elkészült tehát az új átfolyó!

A forrás több kisebb érből ered. A főérből némi ásás után már zavartalanul folyhatott a víz! A lelkes csapatból néhányan meg is kóstolták kis forrásunk kristálytiszta vizét.  Az itt élő állatok biztosan továbbra is élvezni fogják a forrás vizét, de lehet, hogy néhány ember is megkóstolja.

Ilyen lett:

A környék azért most is szép. A nap folyamán sok madár repkedett a közelben pl. a kedvenceim az ökörszem és a vörösbegy is.

A  természet téli álmának is vége, erről egy erdei béka, pávaszemes pillangó és citromlepkék tanúskodtak, és már néhány vadvirágban is gyönyörködhettünk! Nő itt kankalin, tüdőfű – amit templomkulcsnak is hívunk-, odvas keltike és a  védett csillagvirág.

Remélem még sok más állat és növény lesz örömünkre mikor itt járunk a Wigitzernél!

Köszönöm az egyesület tagjainak és segítőinknek a kitartó közös munkát! Lesz folytatása!

Lágler Hajnalka