Nyári forróság, felhőtlen égbolt, … madarak és emberek. Az Abért-tóhoz meghirdetett madártani sétára kisszámú, de annál lelkesebb csapat érkezett, Dombóváról, Budapestről, Szombathelyről. Árnyékról árnyékra (most értékeltük csak igazán a fák ezen ökológiai szolgáltatását!) lopódzva próbáltunk a kánikulában olyan pontokat találni, ahol a természet megfigyelése a hőség ellenére élményt is jelent. Szerintem sikerült.
A madarak nem kerültek el minket. Elcsíptük a madárvilág aktív időszakának végét, hiszen júniust követően már a fészkelési időszak a végét járja. Most még találkoztunk dalosokkal. Egy hím cigánycsuk, ami bokros-kórós területek madara egy fán „köszöntött bennünket”. Hamarosan az országban egyedül igazoltan még csak itt fészkelő karmazsinpirók „pityu-pityu” dallamára lettünk figyelmesek. Miatta az ország keleti feléből érkező kis csoport is érkezett éppen, ők azonban „leragadtak” e jószág tanulmányozásánál. A tavon minduntalan apró fiókáikat vezető tőkés récék úszkáltak. A vízimadarak közül egy fiatal vízityúk és egy billegető cankó tette tiszteletét. Egy ellibbenő jégmadár türkizkék pompájában többször is gyönyörködhettünk. Egy vörös vércse egy száraz fán költötte el reggelijét. Spektíven át figyelve próbáltuk kitalálni, hogy pocok vagy egér-e a lakoma, de a belsőségnél feladtuk.
Csilpcsalpfüzikék, barátkaposzáták, vadgerlék, örvös galambok, sárgarigók énekelgettek a háttérben. A szigeten költő, imbolygó röptű barna rétihéják mozogtak a tó fölött. Füsti fecskék és sarlósfecskék is érkeztek. Élmény volt látni, ahogy a gyors röptű sarlósfecskék egy pillanatra belemerítve csőrüket isznak a tóból. Micsoda légi manőver! Egy nádi sármány fészke valahol az aranyvesszősben lehetett, mert hallottuk a fiókák halk csipogását, és egy aggódó szülő is érkezett. Épp arról beszélgettünk, hogy a parton mindig látni táplálkozó szürke gémeket, de az általam eddig ismert gémtelep csak jóval távolabb van innen. Ekkor sikerült megpillantani a tó egy másik szigetén egy gyanús „meszeléssel” rendelkező akácfát, amin a lombok rejtekében egy gémfészek lapult, benne négy anyányi fiókával.
Egy dolmányos varjú családhoz egy kormos varjú is társult. A kormos varjú nevéhez hűen koromfekete, – ellentétben a dolmányossal, aminek csak a szárnya és a feje fekete. Korábban csak alfajnak minősítették, de ma már külön fajként tartják nyilván. A két faj/alfaj párba is áll, hibridizálódik. Hazánkban ritka fészkelő, mert a kormos varjú tőlünk nyugatra elterjedt. Itt a nyugati határszélen elterjedésük átfed. A fiókák között volt egészen sötét dolmányú is. Búcsúzóul a tó körül szedegető barázdabillegetőket figyelhettük meg.
A túra végeztével megállapítottuk, hogy mindannyiunknak élmény volt! Legközelebb téged is várunk!