Érzések és gondolatok több tollból – erdei hulladékmentesítés március 19-én

A PUREGREEN munkatársi csapata: Zita, Bori, Péter.

Nagyon jól együtt tudunk dolgozni, pedig teljesen más típusok vagyunk, valahogy mégis “tök jól” működik…

Hogyan éreztük magunkat a szombati hulladékmentesítési akción? Mit gondolunk erről a napról? Három szubjektív véleményt olvashattok…

Zita: A négy csoportos akció szervezésénél a kőszegi csapat koordinálását magamra bíztam. Azt hittem kevesen leszünk, esetleg csak a családtagok, a férjem Csaba, Bori és családja (Imre, Zsiga, Panni) és Péter. Aztán nagyon örültem, hogy jelentkezett egy család, Móra Timiék, akik nemrég költöztek Kőszegre. És már meg is találtuk a közös hangot :)… Örültem, hogy jöttek lelkes TEKI-s diákok, akikkel beszélgetve találtunk közös ismerősöket,  és segíteni fognak, hogy a projekt lelke a saját korosztályukhoz – a Z generációhoz –  is eljusson (Gréta,  Sonja, Georgina, és a tömördi csapatból Laura). Péter tanítványain kívül “hozta” a rokonait is, jött Abigél és jöttek a nagyfiúk : Benedek és haverja Andris. Nagyon klassz fiatalok!  No és Bagári Péter, a részben Ausztriában élő lelkes önkéntesünk! Szóval 18-an indultunk el a kőszegi csapat találkahelyéről…
Kőszegpatyról Attila vezetésével (polgármester uraknak példamutatás!) 9-en vágtak neki a  segítő feladatnak.(Szűcsné Szalmer Judit, Kovácsné Kati, Kovács Nóra, Bárdicsné Horváth Mária, Döbröntey Norbert, Döbröntey Abigél, Döbröntey Regina, Györe Eszter, Mayerhoffer Attila)
Tömördről Gábor vezetésével (figyelem, egy újabb példamutató polgármester!) 14-en jöttek segíteni, hogy ezt a szép erdőt ne tarkítsák csak az erdei virágok… (Biczó Klára, Marton-Meisner Ágnes, Marton Dóra, Bódizsné Takács Erzsébet, Bódizs Dalma, Macher Gergely Zoltán, Bódizs Blanka,  Sztankovits Nárcisz, Rába Szabolcsné, Prisznyák Laura, Mátyás Bettina, Vlasich András, Mátyás Gábor, Kollárits Gábor)

Horvátzsidányt Marton Ágoston és csapata képviselte közel 30 fővel és sokan voltak a lovas csapatban akik nem is a natúrparkban élnek…(A pontos névsort közzéteszem, amint megkapom.)

 

Bori: Ezt az egyszerű címet  ( Szemétszedés március 19. ) olvasd szomorúan és lemondóan. Frusztráltan és felháborodottan. Vagy csalódottan. Csengjen olyan üresen, ahogyan én éreztem magamat utána.

Nagyon sok régi szemetet találtunk, de volt egy csomó nedves törlő, meg maszk is persze. Szaros zsebkendők tömkelege. Sörös dobozok, PET-palackok. De találtunk ennél cifrább dolgokat is, mint mondjuk egy fekete műanyag hordó.
Majd fél órán keresztül egy fekete fólia maradványait szedegettem egy akkor területen kb., mint a lakásunk: fürdő, háló, konyha, nappali.
Közben a kék jelzésen egy kvados apuka száguldozott a kis gyerekével. Egészen szürreális és érthetetlen dolgok történnek az erdőben.
Sok gyerek volt velünk, többek között a sajátjaink, meg tanítványok, kicsik és nagyok. Szerencsére nem fogták fel, hogy az ő bőrükre megy a játék.
Ez számomra nem volt egy jó hangulatú szemétszedés, talán azért, mert ezek a hulladékfajták újratermelődnek – előre látható, hogy majd megint menni kell és szedni kell… De miért?!
Péter: Az Írottkő Natúrparkért Egyesület felhívására a Puregreen projekt keretében a Kőszegi Alsó-erdőt vettük célba a hulladékmentesítéssel. Négy lelkes csapat indult különböző irányból: a horvátzsidányi Marton-Szállásról, a kőszegpatyi faluháztól, Tömördről és a Kéktúra melletti régi-új lőtértől, hogy a túraútvonalon, erdőszélen és az erdőben haladva összeszedje az emberek által ott felejtett szemetet. A legjellemzőbb szemét a sörösdoboz, a műanyag palack és az erdészeti munkákból ott hagyott motorolajos flakon volt. A csoportok végül az Ablánc-patak száraz medre fölötti hídnál, az őskohóknál találkoztak. A „jól végzett munka” öröme (azaz más szemetének összeszedése) érezhető volt, tudva azt, hogy most (egy időre) tiszta lett az erdő.
A kőszegi csapat kettőkor vidáman készülődik:
Hajolgattunk…
…és cipekedtünk:

A tömördi csapat is elindult:

Az Ablánc patak és a piros jelzés találkozásánál volt megbeszélve a “randi” ahol a 4 csapat találkozott.

Zita: A találkozást időben nehéz volt összehangolni, mire mi odaértünk a marton-szállási lovas csapat egy része már ott volt és jöttek, jöttek, egyre többen. És egyre több volt az ismerős! Zsiráról Zea és Zoé, Csenge, aki már az orvosi egyetemre jár, Melinda a lovasoktató, az exzsirai – már kőszegi, de igazából horvátzsidányi – Zita és két fia, és a egykori  aikido mesterünk Csepregről (4 danos! ) : Attila… Nagy öröm volt találkozni velük! Hogy vagytok, mi újság :)?
És el is gondolkodtam: vajon hány olyan lelkes ember tesz a natúrparkért, aki nem is a natúrparkban lakik…
Igazi közös csoportképet sajnos nem tudtunk csinálni, mert mire odaértek a kőszegpatyiak, a zsidányi csapat egy részének már el kellett menni. Mire megérkeztek a tömördiek már a patyiak egy része is hazaindult, hiszen messze volt a falu. De nem baj, a csapat az csapat, és várakozás közben Illés Péter megmutatta hol is vannak a közeli vaskohók, amelyeket a biológiai keletkezésű (“vasbaktériumok  munkája”)  gyepvasérc olvasztására használtak egykoron.
Péter: A közel hatvanfős csoportról vidám csoportkép is készült.
Az őskori-középkori vaskohóknál (védett régészeti lelőhely) megállapítottuk, hogy „az idő vasfoga megette”, legalábbis betakarta az egykori vasolvasztók hulladékát. Ez a hulladék azonban lényegesen különbözik az emberek felelőtlensége, hanyagsága miatt, véletlenül vagy szándékosan erdőszélen hagyott szeméttől. Ha majd néhány ezer év múlva a jövő embere (reméljük, lesz ilyen!) nyomaink után kutat, csak találgathatunk, mennyire leli örömét a „műanyag korszak” hagyatékában.
Megtisztult az erdő, de tudjuk, ha egy kicsit odébb, egy másik bekötő útnál keresgélünk, a márciusban illegálisan ott hagyott hulladékos zsákok már a hulladékradar.hu segítségét igénylik. Csak kérdezem: miért érzi bárki is megoldásnak az erdőben hagyni a szemetet? Vajon az ő gyermeke soha nem fog oda kimenni majd, ha kirándulni szeretne!?
A megoldás: szemetet a hulladékgyűjtőbe, illetve zöld hulladékot és veszélyes hulladékot a kőszegi Hulladékudvarba!
A világ problémáit nem tudjuk mind megoldani, de ennyi felelősséggel tartozunk, egymásnak, a jövő generációnak és a Természetnek!
Tiszta erdőt, szép mezőt!

 

Nagyon, nagyon köszönjük mi is, de főleg az erdő az ÖNKÉNTESEK munkáját!

 

Balázs Borbála, Hné Korom Zita, Illés Péter