„Attól tartok, nem az a kérdés, hogy a természeti népek lehetnek-e boldogok technikai eszközök, internet, bankszámla nélkül. Hanem az, hogy mi lehetünk-e mindezekkel együtt.”
(Horváth Balázs: A fenntarthatóság pszichológiája)
A modern ember ma már szinte bármit képes „okossá” tenni. Okosórát hordunk, okoshűtőt vásárolunk, telefonról kapcsoljuk fel a lámpát, alkalmazással indítjuk el a kávéfőzőt, és értesítést kapunk arról, hogy elfogyott a tej. A technológia már nem csupán segíti az életünket, hanem teljesen átitatta.
Mindez első pillantásra a “fejlődés” természetes velejárójának tűnik. Kényelmesebb, gyorsabb, modernebb világban élünk, mint bármikor korábban. De ritkán tesszük fel a kérdést: valóban SZÜKSÉGünk van minderre? Valóban boldoggá tesz és jobbá teszi az életet? És még ennél is ritkábban tesszük fel a kérdést (vagy talán soha): Mi a „fejlődés”? Miért ezt az irányt tartjuk fejlődésnek? Mi a cél? Lehetne más irányban is fejlődni? Utóbbiak az igazán nehéz kérdések.
Az elmúlt években az „okos” jelző szinte marketingeszközzé vált. Ma már nem elég, ha egy tárgy működik. Adatot „kell” gyűjtenie, internetre „kell” csatlakoznia, alkalmazással „kell” vezérelhetőnek lennie. Egy hűtőszekrény ma már kamerával figyeli a tartalmát, egy fogkefe Bluetooth-on kommunikál a telefonnal, egy óra pedig folyamatosan elemzi a testünket.
A technológia azt sugallja: minél több adatot tudunk magunkról és a környezetünkről, annál boldogabb, jobb és egészségesebb életet élünk majd.
Csakhogy a legtöbb ilyen funkció nem valódi problémát old meg. A hűtőbe be lehet nézni. A villanykapcsoló ott van a falon, fel lehet kapcsolni. Az időt egy egyszerű mechanikus óra is megmutatja. Az emberi test pedig évezredeken át működött kalóriaszámláló, pulzusgrafikon és motivációs üzenetek nélkül is.
Az „okos kultúra” sokszor nem a szükségleteinkre épül, hanem új és felesleges igényeket gyárt. A hozzájuk kötődő reklámok és influenszereik elhitetik velünk, hogy hiányzik valami, amíg meg nem vásároljuk a következő eszközt.
Mikromozgások eltűnése a hétköznapokból
A folyamatos „okosítás” és az eszközeink mechanikusból elektronikussá tétele (pl. elektromos bicikli, roller és társaik) ráadásul nemcsak a környezetre, hanem az emberi testre is negatív hatással van, ugyanis az automatizálás apránként eltünteti a hétköznapi mozgásokat az életünkből. Régen természetes volt felállni, odamenni a villanykapcsolóhoz, kézzel kinyitni a kaput, megetetni az állatokat, és így tovább. Ezek jelentéktelennek tűnő mikromozgások voltak, mégis hozzátartoztak az emberi test napi aktivitásához (ajánló: Szász Máté, neurobiológus interjúja). Ma egyre több ember a telefonjáról irányítja az otthonát úgy, hogy közben szinte meg sem mozdul. Az emberi szervezet azonban nem mozdulatlanságra lett tervezve. A mozgásszegény életmód már most is összefüggésben áll az elhízással, a keringési problémákkal, az ízületi betegségekkel és a mentális egészség romlásával. Különös irónia, hogy miközben az okoseszközök egy része éppen az egészségünket próbálja mérni és javítani, maga az a kényelemkultúra, amely létrehozta őket, gyakran hozzájárul ezekhez a problémákhoz. Nem véletlen, hogy a jövőről szóló történetek egy része — például a WALL-E című mese — már évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra a világra, ahol az ember a teljes kényelem érdekében lassan lemond a mozgásról, az önállóságról, és végül saját természetes életmódjáról is.
Környezetszennyezés: egy elszennyezett bolygón nem létezik egészséges élet
A felesleges technológiai eszközökért súlyos árat fizetünk, hiszen minden okoseszköz mögött nyersanyagok hosszú sora áll. Lítium az akkumulátorokhoz. Indium az érintőképernyőhöz. Neodímium és más ritkaföldfémek a mikrofonhoz és hangszóróhoz. Réz, arany, és számos más elem az elektronikai alkatrészekhez.
A modern technológia csak kívülről tiszta. Egyetlen okostelefon vagy okosóra mögött kontinenseken átívelő kitermelési láncok húzódnak meg: kibányászott tájak, mérgezett talajok és nem utolsósorban: kizsákmányolt munkaerő. Ezen elemek kinyeréséért hegyeket robbantanak fel. Erdőket irtanak ki.
Ráadásul ezek az eszközök ritkán tartósak. Néhány év után lelassulnak, megszűnik a szoftvertámogatás, nem kompatibilisek az új rendszerekkel, vagy egyszerűen kimennek a divatból. A javítás pedig sokszor szándékosan drágább, mint egy új eszköz, és számos terméket eleve úgy terveznek, hogy ne lehessen könnyen szétszerelni vagy alkatrészt cserélni bennük.
A vége legtöbbször ugyanaz: elektronikai hulladék. Az e-hulladék ma a világ egyik leggyorsabban növekvő hulladéktípusa. Régi telefonok, törött okosórák, elavult tabletek és használhatatlanná vált eszközök milliói végzik szeméttelepeken. Ezek jelentős részét nem újrahasznosítják, hanem fejlődő országokba szállítják, ahol gyakran kézzel bontják szét vagy egyszerűen elégetik őket.
Mindezen szennyezés azért, hogy néhány évig (hétig?) használjunk olyan funkciókat, amelyek többsége nélkül korábban tökéletesen és boldogan tudtunk élni.
Természetesen nem maga a technológia az ellenség. A tudomány, a világunk megismerése és az orvosi eszközök valóban hasznos innovációkat jelentenek.
A valódi probléma az a gazdasági-, társadalmi rendszer, ami mindezt élteti: a modern, pazarláson és kényelmen alapuló “globális kultúra”.
A jó hír, hogy a kultúra változtatható. Csakis rajtunk múlik mennyire fontos számunkra, hogy egy élhető, tiszta (nem “domesztosz-tiszta”), egészséges bolygón egészséges életet éljünk.
Ha ezt helyezzük előtérbe, akkor eszerint cselekszünk minden nap.
A kevesebb, zöldebb (és egészségesebb)
TinyGreen
