Farkas Veronika Dunakeszin élő 15 éves diák, feltörekvő alkotó :). Kiváló versét olvassátok szeretettel! Gratulálunk az alkotónak!
Farkas Veronika:
Hol vagy, Mama?
Mama! Hol vagy, merre jársz?
Meg engem miért nem találsz?
Azt mondtad, itt leszel értem!
Azt mondtad, nincs mitől félnem!
Mama! Nem találok haza!
Hol vagy Te, és hol a Papa?
Nem látom már a házunkat,
A kerti kis jég-várunkat!
Mama! Hová tűnt a csúszda?
Pingu repülni tanulna!
Keddenként jön, nem emlékszel?
Hová tűntél? Mért mentél el?
A pingvinek hová mentek?
Mért hagytatok itt engemet?
Mért mondtad azt; fuss, Kisbocsom!
A hóba mért kellett bújnom?
És hová lettél most, Mama?
Miért nem kísértek haza?
Miért távolodik minden?
Tán elvisz a tenger innen?
Mama, mért lett vörös a víz?
Kesernyés a szokott sós íz!
Mitől lett így, mondd meg, Mama!
Vagy ne mondd, csak vigyél haza!
Mocskos lett a bundám, Mama!
Nem olyan, mint a jég hava,
Hanem vizes meg foltos is.
A jég pedig olvadozik!
Messze vagyok! Ússz utánam!
Nem elég erős a lábam!
Mi volt ez a sok durranás?
Nem kérdezném, ha mondanád!
Ijesztően dörög az ég,
Mintha villám csapna belénk,
Hangos meg fényes meg meleg.
Mancsom várja a hideget!
Meleg van és úszom messze.
Vörös folyik a tengerbe.
Hol vagy? Miért nem jössz, Mama?
Pedig már úgy vágyom haza!
Farkas Veronika:
“Farkas Veronika vagyok, 15 éves, feltörekvő alkotó.
Az irodalom számomra egy világ, amiben otthon érzem magam, mivel a saját kedvemre alakíthatom. Az életben is igyekszem megélni az efféle szabadságot és örömöt. A környezetvédelem is többek között egy formája ennek, amiben igyekszem a tőlem telhető dolgokat megtenni. (Többek között azt, hogy a családommal a saját kertünkben termesztünk illetve komposztálunk is.)
A szerzeményeim nagy része dramatikus hangvételű, ahogyan a most elküldött pályaművem is, azonban remélem, elnyeri az Önök tetszését. Alkotásaimmal igyekszem nem szennyezni ennél jobban is a környezetet, így ezek gépen íródnak meg, éppen ezért is gondoltam, hogy a dokumentumot küldöm be erre a versenyre.
Köszönöm a lehetőséget!”