Kovács Krisztina 42 éves verselő alkotónk Ózdon él Hartyándi Flóra szabadlelkű fiatal alkotónk pedig Győrben. Most mégis “találkoznak”. Műveikhez gratulálunk, a flow érzést biztosan átélték alkotás közben…
Kovács Krisztina:
Nyers vers…
Haldoklik a Földünk és mi vagyunk az oka,
a nagybetűs EMBER, a teremtés bajnoka.
A globális válság mindenkit elér,
tartós tejet inkább már te se vegyél.
Kell-e a huszadik cipő, ing, ruha és gatya?
Ez nem más, mint pazarlás és ez nagyon para!
Kajára az ember egy csomó pénzt eltapsol,
de minek, ha a fele a kukában landol.
Öko, bio, natural – ez most a menő,
talán egyszer a fejünk lágya is benő’.
A műanyag világban bőszen szelektálunk,
mert a plasztiknál jobb életre vágyunk.
Ha nem cselekszel, az eredmény zord és mostoha,
aki nem látja mindezt, az vak és ostoba.
A mi szép planétánk egy isteni áldás,
védjük meg magunktól! – szól a segélykiáltás.
Sok okos ember a környezetvédelem tudora,
De talán e versnek is zöldítő a humora.
Kovács Krisztina:
Kőkemény közlemény…
Körülöttünk lassan mindent eláraszt a szemét,
és ennek mi élőlények isszuk meg a levét.
Az emberiség minden mocska és szennye
a tengerek vizébe van beleengedve.
A cetek gyomrába nylonzacskó kerül,
a vizek felszínén az olajfolt szétterül,
PET palackok ezreit sodorja a hullám,
és mi csodálkozunk a sok állati hullán…
Vajon meddig nőnek még a szeméthegyek?
Az esztelen pazarlás tényleg nem szúr szemet?
A mértékletességre már senki sem képes?
Nem látjátok, hogy hány kisgyermek éhes?
Pazarló módon élni meddig lehet?
És a tömegben az egyén mit tehet?
Szélmalomharc ez és kemény csatatér.
Van, ahol minden egyes falat kincset ér…
A legjobb hulladék az, amit meg sem termelünk.
Szemétben úszunk… Tényleg ez kell nekünk?
A 24. óra utolsó percében vagyunk,
de sajnos ezt mégsem fogja fel az agyunk.
Beköszöntött az ökológiai válság,
bolygónk megmentése csak egy hazug álság.
A talaj mérgezett és kéményfüstöt szívsz,
éppen ezek ellen vív harcot a Greenpace.
Ez a vers túl fekete és sajnos nincsen humora,
mert mi emberek vagyunk a természet ura és tumora…
A környezetedért Te is sokat tehetsz,
az újrahasznosítás élharcosa lehetsz.
Egész világunk rámehet a klímaváltozásra,
de akár Te is képes vagy a változtatásra.
Gyűjts szelektíven és gondold át, miből mennyit veszel,
hiszen pontosan az vagy, amit teszel és amit megeszel.
A szemléletmódváltás csodákra képes,
csak ki kell dobni a fejekből azt, ami férges.
Talán e költemény tettekre sarkall,
- akár az ördögből is lehet angyal –
mert minden egyes sora igazat szól,
az üzenetét hát jegyezd meg jól!
Ami élő, azt meg ne öld!
Mert csakis így lehet zöld a Föld.
Kovác
s Krisztina:
“45 éves, 2 gyermekes anyuka és feleség vagyok, Ózdon élek, gyönyörű zöld környezetben. Szeretem a természetet és elítélek minden olyan tevékenységet, ami árt az élővilágnak. Talán túlzás, hogy versnek nevezem az írásaimat, inkább csak próbálkozások… Még soha nem csináltam ehhez hasonlót, nem neveztem be soha pályázatra, eddig csak a kollégáimat szórakoztattam a róluk illetve hozzájuk írt bolondos írásaimmal. Most viszont megpróbáltam e komoly és mindenkit érintő témához kapcsolódóan összeszedni a gondolataimat, és ennek köszönhetően főzés közben két “vers” is született. Az egyik komorabb hangvételű, nélkülözi a humort, a másik viszont könnyedebb, poénosabb. ”
Hartyándi
Flóra:
“a mellékelt képen én vagyok látható, Hartyándi Flóra, ahogyan önmagamat meghazudtoló módon ellenállók a pihi-puhi, doromboló kísértésnek és csak az alkotásra koncentrálok, hogy teljesítsek egy határidőt. Ez is bizonyítja, hogy csoda dolgokra vagyok képes. Ha akarom. Meggyőződésem, hogy a művészetben minden lehetséges, ezért próbálok saját világokat teremteni. Új életet adok használhatatlan, tönkrement, felesleges tárgyaknak vagy éppen a természetben gyűjtött kincseknek. Hitvallásom: jó lesz ez még valamire! Már tudom is mire!
Alkotásaimba próbálok humort, többértelműséget bele vinni. Szeretem a népi, törzsi kultúrákat, a mitológiát, a groteszk-, szatirikus világnézeteket, a hagyományos kézműves technikákat és a modern vívmányokat egyaránt. Kicsit olyan vagyok, mint egy szenilis nagymama, aki imád horgolni, csak fonal helyett, damil akadt a kezébe, vagy aki drótból sző táskát, mert az tartósabb és mosni se kell annyit. Csupa spórolás, nincs igazam?
Nem szeretek pazarolni, főzni is a legjobban maradékból főzök, talán igaz ez az önmegvalósítás más területén is.
Hiszem, hogy legkésőbb 3 évente mindenkinek költöznie kéne, hogy megtanuljuk, mennyi mindenre nincs is szükségünk. Hogy amire nincs szükségünk, az jó lehet, még valaki másnak, vagy valami másra.”
Gratulálunk az alkotóknak a szívből jövő hiteles alkotásokhoz!