Címke: minimalizmus

A fogyasztói társadalom (kultúra) meséi: Sok játék (tárgy) = fejlődő, szeretett gyerek

A fogyasztói társadalom (kultúra) meséi I.:
Sok játék (tárgy) = fejlődő, szeretett gyerek

A fogyasztói társadalom egyik meséje, hogy minél több/nagyobb ajándékot kap tőlünk a gyerek, annál jobban szeretjük őket. Egy másik meséje, hogy minél több játék veszi körül a gyermeket, annál boldogabb, kreatívabb és fejlettebb lesz. Ezért a mai gyerekszobák gyakran roskadoznak a játékoktól: plüssök, zenélő figurák, műanyag járművek, dömperek, mini elemes asztali porszívó (igen, ilyen is létezik…).

A kutatások azonban egyre inkább azt mutatják: a túl sok játék (tárgy) nemcsak a gyerek fejlődésének nem tesz jót, hanem komoly környezeti és egészségügyi problémákat is jelent.

Túl sok játék = túl sok inger, mentális túlterhelés

A játék fontos: fejleszti a kreativitást, a problémamegoldást, a mozgást és a szociális készségeket. A probléma nem magával a játékkal van, hanem annak mennyiségével. (Csakúgy, mint a korábbi cikkünkben a technológiai eszközökről).

Egy 2018-ban publikált kutatásban amerikai kutatók azt vizsgálták, hogyan játszanak a kisgyermekek (totyogósok) kevés (4) és sok (16) játék jelenlétében. Az eredmények meglepően egyértelműek voltak: amikor kevesebb játék állt rendelkezésre, a gyerekek hosszabb ideig játszottak egy-egy tárggyal, kreatívabban használták azokat, és elmélyültebb játékot mutattak. A sok játék jelenléte ezzel szemben folyamatos váltogatásra ösztönözte őket. Rövidebb ideig tudtak koncentrálni, és kevésbé merültek bele a játékba.

A játékokkal telezsúfolt szoba nemcsak a gyerekekre, hanem a szülőkre is hatással van. Kutatások szerint a vizuális rendetlenség stresszt és mentális túlterheltséget okozhat. A folyamatos pakolás, rendszerezés és a játékok kezelése sok családban mindennapos konfliktusforrás is.

Kevesebb játék = több kreativitásnak adhat teret

A gyerekek fantáziája gyakran éppen a korlátozott lehetőségekből táplálkozik. Egy egyszerű fakocka lehet autó, ház, telefon vagy éppen hajó. A nyitott végű játékok – például építők, rongyok, termések vagy egyszerű figurák – sokkal több képzelőerőt igényelnek, mint a túlságosan részletes, előre meghatározott funkciójú játékok. Amikor a gyerekek túl sok kész játék közül választhatnak, gyakran elveszik a mély, önálló játék lehetősége. 

A fejlődéspszichológusok régóta hangsúlyozzák, hogy a gyermek fejlődésének egyik legfontosabb eleme az úgynevezett elmélyült játékállapot. Ilyenkor a gyermek hosszabb időn át egy tevékenységre koncentrál, problémákat old meg, történeteket alkot, és saját világot épít. A túl sok játék azonban könnyen megszakíthatja ezt a folyamatot.

A játékhegyek okozta szennyezésért a Természet és az Egészségünk fizet

A túlzott (játék)fogyasztás nemcsak a gyerekeket terheli túl, hanem a bolygót is. A globális játékipar ma már több tízmilliárd dolláros üzlet. Különösen problémás, hogy a gyerekek gyorsan kinövik vagy megunják ezeket a tárgyakat, ezért sok játék néhány hónap vagy akár néhány hét után a szemétben végzi. A játékok nagy része pedig olcsó, vegyes műanyagból készül és nem újrahasznosítható. Emellett veszélyes vegyi anyagokat tartalmaznak.

Néhány érdekes adat:

– A globális játékipar a becslések szerint évente 4–6 millió tonna műanyag felhasználásáért felel
– Franciaországban évente kb. 40 millió játék kerül hulladéklerakóba
– a szemétlerakókba került műanyagok 6 %-a valamilyen játék

Ráadásul a játékok környezeti hatásai nemcsak a szemét mennyiségében mérhetőek, hiszen már a gyártás és szállítás során is hatalmas ökológiai lábnyomot hagynak maguk után (gondoljunk a nyersanyagkitermelésre, csomagolásra, szállításra, stb.).

Mikroműanyagok és vegyi anyagok a gyerekszobában

Az elmúlt évek kutatásai egyre nagyobb figyelmet fordítanak a mikroműanyagokra. Ezek apró műanyag részecskék, amelyek főképp a tárgyak kopásával, törésével, dörzsölődésével, vagy épp napsugárzás általi darabolódásával kerülnek a környezetbe. Mindnyájan ki vagyunk téve a mikroműanyag szennyezésnek. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy mára mikroműanyagokkal vastagon szennyezett a Föld minden szeglete, az ivóvíz, a levegő, a talaj… Aminek egyenes következménye, hogy ezek a vegyipari anyagok megtalálhatóak az emberi vérben, a szív-tüdő szöveteiben, és a placentában is. Az apró műanyagrészecskék átjutnak a vér-agygáton és az elfogyasztás után (pl. táplálékkal való bevitel) 2 órával már megjelennek az agyban. A mikroműanyagok eddig bizonyított élettani hatásai közé sorolhatók a különböző gyulladások, hormonrendszeri zavarok (terméketlenség is!) és emellett toxikus, gyakran rákkeltő anyagok oldódnak ki belőlük.

 

Összegezve: A túl sok játék nem jó se a gyereknek se a természetnek

A gyors játékfogyasztás tehát ugyanúgy része az egyszer használatos fogyasztói kultúrának, mint a fast fashion vagy az eldobható műanyagok.

A gyerekeknek természetesen szükségük van játékra. A játék a fejlődés alapvető része. De a mai fogyasztói világ gyakran összekeveri a valódi szükségleteket a folyamatos vásárlással.

Talán nem az a kérdés, hogy a gyerekeknek több játékra van-e szükségük. Hanem az, hogy merünk-e kevesebbet adni – több figyelemmel, több idővel és több valódi jelenléttel.

Ötletek a gyerekjátékok ökológiai lábnyomának csökkentésére

1) Kölcsönzés: sok játékot úgy is megveszünk, hogy lehet, hogy csak rövid ideig használja majd a gyerek (pl. csecsemők) vagy épp bizonytalanok vagyunk abban, hogy egyáltalán játszani fog-e vele. Magyarországon is léteznek olyan oldalak, ahol lehet kölcsönözni gyerekjátékokat: Ficsak játékbérlés, Bulikölcsönzés

2) Cserebere:
szervezzünk cserebere eseményeket lakókörnyezetünkben! Sok játék cserélhet gazdát, ezzel csökken az új játékok vásárlása, így a Földet érő teher is. Egy cserebere esemény létrehozása nem kíván nagy erőfeszítést, az alábbi oldalon lehet ötleteket találni a szervezéshez.


3) Készítsük magunk természetes alapanyagokból: sok játék egyszerűen elkészíthető akár otthon fennmaradt természetes alapanyagokból. Ezen az oldalon sok ötletet lehet találni.

4) Népi kézművesek: ha mégis vásárolunk, keressünk helyi népi kézműveseket, akik természetes, sokszor helyi alapanyagokból készítenek számunkra játékokat. Ez a folyamatosan bővülő térképes oldal segít megtalálni a hozzánk legközelebb élő népi kézművesek elérhetőségeit és az általuk használt alapanyag forrását is.

 

A kevesebb, zöldebb (és egészségesebb)
TinyGreen

Elhagyható tárgyak a háztartásban – Sütőpapír

Sok olyan tárgy van a háztartásban, amit ma „szükséges”nek gondolunk, pedig néhány évtizede még csak nem is létezett (és nem is hiányzott … 🙂  ). Ez a rovat kifejezetten ezekről szól.

1. rész: Sütőpapír​

„Sütőpapírral béleld ki a tepsit…” – ma már szinte minden sütis recept tartalmazza ezt a mondatot. Még a kalács- és kenyérreceptek is.

De tényleg ki kell bélelni? Hogyan sütöttek ínycsiklandozó finomságokat szüleink-nagyszüleink-dédszüleink, ha nem is létezett sütőpapír? Mindig megkérdem magamtól: hogyan csinálták régen?

Nagymamám és Anyukám például mindig vajjal kikente a tepsit és vékonyan meghintette liszttel. Ez volt a „sütőpapír”.

Ezt csináljuk mi is évek óta és eddig mindig bevált, bármilyen süteményről, kalácsról, stb. legyen szó (kenyérnél még vaj sincsen, csak lisztszórás). Nem ég oda a sütemény és sokszor még extra mosogatás sincsen, hiszen sokszor elegendő egyszerűen csak leöblíteni sütés végén a tepsit.

Így hagytuk el végleg a sütőpapírt. Egyszerűen, minden kényelmetlenség nélkül. 🙂

Fontos, hogy nem attól lesz valami „zöld”, hogy papírból készül (hiszen szeretjük a fákat… 🙂 ). Hanem attól, hogy a felesleges dolgokat meg se vesszük. És ha mélyen elgondolkodunk, rájövünk, hogy sokkal több minden felesleges, mint ami elsőre pillantásra tűnik.

A Tiny Green projekt „kevesebb zöldebb” mottója erre is utal. Minden tárgynak van ökológiai lábnyoma, hiszen nyersanyagot (és vegyipari adalékanyagokat) használunk az előállításhoz, szállítjuk (sokszor nagyon messziről), csomagoljuk őket, használat után pedig hulladékként még évekig (műanyagok esetében több száz évig) is szennyezik a Földet.

Sok-sok szennyezés sokszor feleslegesen.

„Én azt hiszem, hogy a legfontosabb innovációk nem a klasszikus technológiákban kellenek, hogy legyenek, hanem a társadalmi technológiákban. Ez a túlélés kulcsa. Máshogy kell élnünk. Más szervezetekben, más elvek mentén. Mert ha nem tesszük meg, akkor majd gondoskodik rólunk az általánosított szelekció, hogy ez a kísérlet véget érjen. És akkor az állatok kiválóan fognak itt élni.” (Prof. Szathmáry Eörs, evolúcióbiológus)