Címke: Rácz Lajos

Ballada arról, mit tettünk

Zöldművészet-Zöldhumor felhívásunk utózöngéje még mindig rezeg… Az alábbi irodalmi alkotást egyik pályázónk küldte az előbb.  Ha elolvassuk, megértjük azokat a fiatal aktivistákat, akik kétségbeesésükben paradicsomlevessel öntötték le Van Gogh napraforgós festményét, hogy felhívják a figyelmet a helyzet kritikusságára. (A festmény nem rongálódott meg.)

 

Rácz Lajos:

Az élet könyve

Egyszer régen, hajdanán
Egy szikkadt év bús nyarán
Hűs erdőbe menekültem
Hol egy roggyant lakra leltem

Korhadt léces kaliba
Itt nem lakott, aligha
Jó ideje tán, senki sem
Deszka roppant a csendben

Rozoga ágy, szúette asztal
Rozsdás lábas sem vígasztal
Hevesen vert a szívem
Az enyészet lakott benn

A sarokban rozzant kályha
Meg egy vén katonaláda
Gazdájuk, egykor valaki
Elment rég, talán meghalni

Ablakrésen beszökő fény
Ott ült az asztal közepén
Hol egy könyv hevert, porosan
Pókháló szállal bevontan

„Vegyél fel, vegyél fel!” kiáltotta
S magától nyílt ki a borítója
Az élet könyve – írta remegő kezekkel
Az első oldalra, az egykori ember

A világ dicső diadal –
Jegyzi a második oldal
A hegyek lágy vonulata
Fodrosan lengő pántlika
Zölden bársonyozó mezők
Felvidítják a könnyezőt
Szelíden hömpölygő folyók
Frissen szántott talajgolyók
Gránitbányák, ásványhegyek
Lent pihegő fekete szenek
Niagara, Himalája csúcsa
Grand-kanyon, na és a Chomolugna
Aki látta, csak az tudja, hiszi
Mily csodálatos a Missisipi

Akarsz-e jobbat?

Lapoztam a harmadik oldalra
Hol feszülő feketén izzott az
Egymást fojtogató betűk sora

Ahol a világ zord és kegyetlen
Ott, a robbantott belű hegyekben
A méregben fürdő legelők
És a rétek, sunyi aknamezők
A folyók habos tajtékot vetnek
Bennük a halak döglöttek lesznek
A szántóföldben – ó de megrázó
Sok év alatt bomló nylonzacskó
A gránitbányák, az ásványerek
Okádják ki a mérgező vegyet
Havas, sáros kőlavina zúdul
Ez ott mind, külön haláldalt dúdol

Akarsz-e jobbat?

Kíváncsian vártam, mi van vajon
A sorban jövő negyedik oldalon?

A szép tájat benépesítette
Pompás állatok vidám serege
Élen a madarak, az ég urai
Isten szárnyra kapott, boldog fiai
És lenn meg, a földön – ó mily gazdagság!
Számba venni őket nem kis fáradtság
Rovarok, hüllők, no és az emlősök
Napos kérészek, százéves teknősök
Meg az a csodás víz alatti világ!
Kecsesen ölelő pompázó virág
Tollasok, szőrösek, pikkelybe öltözöttek
Odúba, fészekbe, kagylóba költözöttek

Akarsz-e jobbat?

Aztán félve lapozok, mert már tudom
Mi jöhet majd, az ötödik oldalon

Dögkeselyű kering a kopár sziklák felett
Véresszájú sakál tépi a zebrabelet
Háromlábú teve üvöltöz fájdalmasan
Egyik lábát egy akna vitte el, nyomtalan
Harcias kakasok – nem is számít már a tyúk
Rúgják, hasítják egymásba a fémsarkantyút
Pitbullok támadnak véresen habzó nyállal
Végeznek macskával, kuvasszal és agárral
Viperák, piranhák, no meg a galandféreg
Skorpióból lövell ki a halálos méreg

Akarsz-e jobbat?

Kínzó, gyötrő sorok ezek, ó mily irtózat!
De lássuk, mi fogad a hatodik lap alatt?

Megjelent az ember, a csodálatos lény
Tudásglória lebeg pallérozott fején
Barlanglakótól – az atomkorszakon át
Kísérje dicsőség ez értelmes csodát
Városokat épített, mindenben leget
Könnyedén hódította a kéklő eget
Géniuszok születtek, mint Leonardó
Johann Sebastian Bach, Pabló Picassó
Hannibál, Nagy Sándor, Julius Ceasar
Nobel, Einstein, sok más dicső polgár
Tudomány, művészet, sport és politika
S a jövő csodája, a kibernetika

Akarsz-e jobbat?

Kezdtem már érteni a könyvíró szavát
Olvasom a kötet hetedik oldalát
A dolgoknak is – sajnos – két oldala van
Amiként a páros, akként a páratlan
A tűz és a jég, a jólelkű és a rossz
A szent életű és a megvadult gonosz

Káin hideg tőre testvérvértől nedves
Ősszkíta sátrakban halálmadár repdes
Leöltek falvakat, kiirtottak népet
Templomban égettek szent szobrot és képet
Csataterek áztak a kiontott vértől
Lehulltak csillagok a bemocskolt égről
Felfúvódott hasú, éhező gyermekek
Reménykedve várják a száraz kenyeret
A nép egy része jómódban szórakozik
S, hogy nyugtassa magát, néha adakozik
Néró, Sztálin, Pol Pot, Mussolini, Hitler
Hirosima, Auschwitz, Kambodzsa, ez kell?

Akarsz-e jobbat?

Félelmetes sorok, de lapozzunk tovább
Bízva nézzük a könyv nyolcadik oldalát

„És te, ki vagy?” kérdezik a néma szavak
Választ kaphatsz a kérdések súlya alatt
Láttál-e vergődni törött lábú lovat
Fészkéből pottyant, síró csimaszokat
Bolhás, girhes macskát, bedagadt szemekkel
Sántikáló kutyát, nyakában cövekkel
Rongyos kis purdékat, mezítláb a jégen
Tenyerét nyújtó koldust a vásártéren?
Vagy láttál-e olyat, kit többen ütöttek
Verdeső őrültet, kit vízben hűtöttek?
Nagyképű alakok pénzzel telt hatalma
De neked nem jut más, csak hat fonnyadt alma
És, ha azt kérik tőled, oda adod-e
A nálad szegényebbet azzal szánod-e?
Ha ezekre válaszolsz, rájössz majd, tudom
Hogy a neved hol lesz majd
A páros, vagy páratlan oldalon!

Akarsz-e jobbat?

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotások: Sike Karolina novellája és Rácz Lajos kisplasztikái

Sike Karola Békés megyében Gyomaendrődön él. Kiváló novellája mellé Rácz Lajos  Ecséden élő (Heves megye) nyugdíjas író kreatív kisplasztikáit társítottuk, melyek kivétel nélkül hulladékból, főleg sörös és üdítős dobozokból, májkrémes fóliákból készültek.

(A novellát lejjebb pdf- formátumban is közzé tesszük)

 

 Sike Karolina

A szemét

 

„Hosszú, forró nyár” szól a rádióból a híres sláger. Találóan. A nyár aztán igazán nem hazudtolja meg magát. De lehet csak túlóra pénzre hajtanak az égbolti kazánfűtők. Munkájukat eddig százötven százalékosra teljesítik, hiszen a tiszti főorvos nem csak hőségriadót rendel el, de meg is hosszabbítja. Gyanítható, hogy lesz ez még így párszor ebben a szezonban. A szeptemberi beiskoláztatásra igencsak jól jön a pótlékpénz. Valószínű erre gyúrnak odafenn.

Rácz Lajos: Csepel 125 motorkerékpár, (mögötte egy fantázia Chopper látható). Ezekkel a magyar iparnak kívánok emléket állítani.

Egy hőgutaveszélyes délutánon egy édesapa kerékpározik hazafelé. Homlokán verejtékcseppek, háta mögött a gyermekülés féltett kincset rejt. A bájos gyermek egész úton duruzsol, csacsog. Úgy ontja magából a szavakat, akár felettük a bársonykék égen pulzáló arany gömblabda a hősugarakat. A tejfogas gyerekszáj mindent el akar mesélni, még mielőtt hazaérnének a délutáni rutin megkezdése előtt.

 

Rácz Lajos: Szent Korona 1:1 arányú alkotása, mellyel azt kívánom „mondani”, hogy a legértékesebb, legszentebb dolog is elkészíthető szemétből.

Ismeri az utat, hisz hónapok óta hűségesen róják. Nekik is van ám szép, nagy autójuk, de az szülei elmagyarázták, milyen remek móka biciklivel óvodába járni. Nem lesz olyan piszkos a levegő, szép lesz a környezet, a szellő is mily kellemesen simogatja a karjukat. Láthatnak közelről szép madarakat, kicsike bogarakat. Egymás szavába vágva sorolták a csöppségnek a temérdek érvet, amellyel magukat akarták meggyőzni, igazolni.

 

Szóval a kicsi fürtös csak mondja és mondja:

− És képzeld, apa, ma környezetvédőst játszottunk egy kedves nénivel! Beszélgettünk az újrahasonulásról.

− Újrahasznosítás − segíti ki automatikusan az apa.

Rácz Lajos: „Szemétsárkány megeszi a Földet”

− Igen, arról. Hogy a kinőtt ruhákat, cipőket oda lehet adni másoknak. Mint, ahogy mi is odaadjuk Jucika néniének, igaz, apa? És hogy nem szabad az ételt kidobni, mert vannak kisgyerekek, akik éheznek. De mi Buksinak adjuk a megmaradt levest. Akkor mi rendesek vagyunk. És aztán régi dobozokból csináltunk kisvonatot. A Bence volt a mozdonyvezető. És képzeld, apa, aztán rajzoltunk. Óvó néni mondta, hogy a lap mindkét oldalát használjuk és lett két rajzunk. És mikor kirajzoltuk magunkat, akkor ugyanabból a papírból szép hajót hajtogathattunk. Csuda jó volt, mert az én hajóm süllyedt el legutoljára. Utána a hajózós vízben megmostuk a talpunkat.

− Figyelj kicsim, már nem eszed meg a maradék nápolyit? − kérdezi az apja.

− Nem, apa, nem. És képzeld….

 

Miközben a gyerek tovább csipog a környezet, a bolygó fontosságáról, a fizikailag-lelkileg elfáradt apa a félbehagyott édességet farkaséhesen befalja. És ahogy a gyerekhang száll a szélben, úgy száll ki a férfi kezéből az üres, könnyű papír. Hanyagul, hányavetien. Nem szándékosan ejti el. A lázadó csokispapír önálló életet kelve csúszik ki az erőtlen kézrabságból. Az apa nem kap utána.

− Ez csak egy szemét. Mi baj lehet belőle? − gondolja felelőtlen könnyedséggel.

Rácz Lajos: az első magyar gyártmányú traktor, a Csepel V-2-es látható, egy szintén magyar gyártmányú 4 fejes ekével. Ezekkel a magyar iparnak kívánok emléket állítani.

Problémákkal megtelt fejében már az otthoni teendők sokasága veszi az át uralmat a szemétkedő gondolattól.

 

Csakhogy mindenki más is így gondolkodott. Minden egyes másodpercben akadt valaki, aki legalább egy szemetet elhagyott, kiejtett a kezéből, kidobott az autójából. Ez pedig beláthatatlan, végzetes következményekhez vezetett. A szeméthegyek maguk alá gyűrték a mezőket, az erdőket, az állatokat és legvégül bekebelezték az embereket is. A bolygó, amely egykor jellegzetes kékeszöld színében büszkén pompázott a világűrben, hamar piszkosszürkévé változott.

 

Fél évszázaddal később a Földet egy felderítő, kutató űrhajó közelíti meg, amelynek fedélzetén a tudósok az univerzum élővilágát kutatják. A felső talajrétegből vételezett minta nem áll másból, csak növényekből és különböző korból származó különböző anyagú hulladékból. Hihetetlen felfedezésként egy csillogó tárgyban nyálmintákra bukkannak.

 

− Milyen állatfajé lehetnek? − tanakodnak, miközben fejlett rendszerük az egész világegyetemet magában hordozó adatbázisban az elemzést végzi.

− Csimpánz? Orángután? Sertés? − tippelik, amíg a sejtszintű beazonosítás folyik.

− Egyik sem. Ezek emberek.

− És most mit tegyünk? − néznek egymásra zavartan.

 

Ott lebeg a levegőben a kimondatlan kérdés. Ugyanazon gondolat pattog köztük el-vissza akár, a pingpong labda egy világbajnokságon. A szemek minduntalan a szeméttel elárasztott bolygóra tévednek, majd vissza a megvizsgált tárgyra.

Arra az édességes papírra, melyet egykoron egy bájos, naiv, tiszta szívű gyermek érintett. Arra az édességes papírra, melyet egy nemtörődöm felnőtt gondatlanul elhagyott.

Ugyanilyen csillogó tárgy hevert milliószámra mindenfele, ami milliónyi földlakót engedett sejtetni.

 

Miután a Fajok Feltámasztásáért Felelős Bizottság elnöke áttanulmányozta a Föld nevű bolygó történetét, a kutatók vizsgálati eredményeit, a következő kérdést tette fel a Bizottság többi tagjának:

− Adhatunk-e nekik egy újabb esélyt?

 

Sike Karolina novelláját pdf-formában is közzé tesszük: Sike Karolina A szemét

Sike Karolina bemutatkozása:

Az ország egyik Békés-ebb megyéjében, de mégis viharos sarkában (Viharsarok) Gyomán születtem és azóta is Gyomaendrődön* élek, dolgozom.

Vérbeli aktakukacként egész életemben irodai papírhegyek között szorgoskodtam, ott érzem jól magam. Munkaügyes-bérszámfejtő múlttal rendelkező óvodatitkárként a számok világa mellett remekül megfér az emberi lélek rejtelmeinek tanulmányozása is.

Az egy életen át tartó tanulás híveként a világjárvány alatt megszereztem a harmadik diplomám. A beadandó dolgozatok hozták meg igazán a kedvemet az íráshoz.Kezdetben csak névnapok, születésnapok alkalmával alkottam személyre szabott verset, később munkavállalói búcsúztatókat, összefoglalókat írtam.

2021-2022 sorsfordító eseményei hatására több írókurzusokon vettem részt és különböző mese- novella- vagy versíró pályázaton bontogatom írószárnyaim. Mivel a környezetvédelmet a szívemen viselem, így nem volt kétséges, hogy ebben a témában hallatom a hangom.

Rácz Lajos bemutatkozása:

Én egy nyugdíjas író vagyok, hobbiként készítem ezeket a dolgokat, amelyeknek a száma már eléri a százat is. A Heves megyei Ecséden élek.  Hulladékokból készített alkotásaim egy része ebben a kis videóban látható: alkotások újrahasznosítás

 

Köszönjük a színvonalas alkotásokat, gratulálunk a beküldött pályaművekhez!