Olvasásra ajánlom a HVG cikkét, bár van olyan részlet, amire érdemes lett volna kitérni: az egyszer használatos eszközök alapanyagigénye, a gyártásra fordított energia, a szállítás …. hiába komposztálható, ha csak egyszer használjuk. El kellene felejtenünk az egyszer használatos dolgokat. Egy étteremben könnyen el lehet mosogatni a tartós eszközöket…
Tudom tudom, a résztvevő cég forgalmazza a komposztálható edényeket… És azt is tudom, hogy jobb megoldás, mint ami most van. Minden javítási szándék jó, lépésről lépésre el tudunk jutni az igazi tudatos megoldásokig!
No, a téma fontos, a probléma nagy, álljon itt egy két érdekesebb részlet a cikkből:
“Ma már sok olyan étterem üzemel a világon, amely akár napi 2-300 vendég után is nulla kilogramm hulladékot termel, de az átlagos számok, pláne Magyarországon, még brutálisak. A Z generáció tagjai viszont szokatlan igényeikkel elérhetik, hogy változás történjen.”
” Márpedig ez a szakma nagyon mélyről indul, ami a fenntarthatóságot illeti – derült ki a konferencián, amit a Dining Guide saját, Az Év Étterme díjának huszadik „születésnapja” alkalmából szerveztek a Costes Downtown étterembe, Mautner Zsófi vezetésével. Erről a konferencián a fenntartható termékeket forgalmazó Bibo nevű magyar cég szakmai igazgatója, Juhász András mondott el horror sztorikat: például, hogy egy általa felügyelt, egyetlen napos gasztronómiai rendezvény 100 köbméter hulladékot termelt, de egy étterem egy hónap alatt átlagosan 20 köbméter nem veszélyes hulladékot bocsát ki, ez egy szálloda esetében már 200 köbméter, aminek több mint felét pusztán a göngyöleg – kartondobozok, ládák, zacskók – teszi ki, azaz csupa olyasmi, amit a vendéglátós azonnal a kukába dob, amint megkapja, majd mellesleg még fizetnie is kell azért, hogy elszállítsák. A magyar vendéglátás – nagyjából 50 ezer vendéglátóipari egység – összességében 49 millió liter szintetikus tisztítószert használ el egy évben, amelyet – Juhász szerint – a szennyvíztisztító telepek nem is tudnak kiszűrni a vízből, mielőtt az az élővizekben landol.”
HKZ
