Címke: Zöldművészet-zöldhumor

Z-generáció ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Farkas Veronika verse

Farkas Veronika Dunakeszin élő 15 éves diák, feltörekvő alkotó :).  Kiváló versét olvassátok szeretettel! Gratulálunk az alkotónak!

Farkas Veronika:

Hol vagy, Mama?

Mama! Hol vagy, merre jársz?
Meg engem miért nem találsz?
Azt mondtad, itt leszel értem!
Azt mondtad, nincs mitől félnem!

Mama! Nem találok haza!
Hol vagy Te, és hol a Papa?
Nem látom már a házunkat,
A kerti kis jég-várunkat!

Mama! Hová tűnt a csúszda?
Pingu repülni tanulna!
Keddenként jön, nem emlékszel?
Hová tűntél? Mért mentél el?

A pingvinek hová mentek?
Mért hagytatok itt engemet?
Mért mondtad azt; fuss, Kisbocsom!
A hóba mért kellett bújnom?

És hová lettél most, Mama?
Miért nem kísértek haza?
Miért távolodik minden?
Tán elvisz a tenger innen?

Mama, mért lett vörös a víz?
Kesernyés a szokott sós íz!
Mitől lett így, mondd meg, Mama!
Vagy ne mondd, csak vigyél haza!

Mocskos lett a bundám, Mama!
Nem olyan, mint a jég hava,
Hanem vizes meg foltos is.
A jég pedig olvadozik!

Messze vagyok! Ússz utánam!
Nem elég erős a lábam!
Mi volt ez a sok durranás?
Nem kérdezném, ha mondanád!

Ijesztően dörög az ég,
Mintha villám csapna belénk,
Hangos meg fényes meg meleg.
Mancsom várja a hideget!

Meleg van és úszom messze.
Vörös folyik a tengerbe.
Hol vagy? Miért nem jössz, Mama?
Pedig már úgy vágyom haza!

Farkas Veronika:

“Farkas Veronika vagyok, 15 éves, feltörekvő alkotó.

Az irodalom számomra egy világ, amiben otthon érzem magam, mivel a saját kedvemre alakíthatom. Az életben is igyekszem megélni az efféle szabadságot és örömöt. A környezetvédelem is többek között egy formája ennek, amiben igyekszem a tőlem telhető dolgokat megtenni. (Többek között azt, hogy a családommal a saját kertünkben termesztünk illetve komposztálunk is.)

A szerzeményeim nagy része dramatikus hangvételű, ahogyan a most elküldött pályaművem is, azonban remélem, elnyeri az Önök tetszését. Alkotásaimmal igyekszem nem szennyezni ennél jobban is a környezetet, így ezek gépen íródnak meg, éppen ezért is gondoltam, hogy a dokumentumot küldöm be erre a versenyre.

Köszönöm a lehetőséget!”

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Iochom Zsolt verse és Brutóczki Csaba János kinetikus szobrai

Iochom Zsolt 32 éves, Székelyudvarhelyen élő pályázónk.  Versét olvasva tudjuk, egy költővel találkoztunk. A 24. órában… 🙂

Brutóczki Csaba János fiatal szobrászművész kinetikus szobrait hulladékok felhasználásával készíti.

Brutóczki Csaba János: Szobor 2 A gép anatómiája – FEJ 2019, Fa, Acél, Gipsz, Sertésbőr 20x20x60 cm

A pályázatra beküldött szobrairól így ír: “A gép anatómiája szoborsorozat a Leonardo da Vinci-féle szemléletmódból indult ki, miszerint Leonardo az emberi testet egy gépezethez hasonlította.  Ebben a szoborsorozatban  már nem  használt  szemétnek titulált tárgyakat, roncstelepekről beszerzett alkatrészeket, korábban általam alkotott szobrok összetevőit, villanymotorokat használok, építek  össze és így mozgó konstrukciók jönnek létre. A szobrok emberi végtagok, szervek formáját idézik. Különböző elemeket, mint bőrt, fát, fémeket, üveget kombinálok egymással és így bizarr steampunk, idejét múlt hatást érek el.

Brutóczki Csaba János: Szobor 2 A gép anatómiája – FEJ (kinetikus szobor (több nézőpont)

A szoborsorozat fontos momentuma, hogy szemétből készüljön, ez lehet egyéb helyről begyűjtött, vagy saját magam által termelt,   különböző szobrászati tevékenységből hátramaradt hulladék. A szemétből assamblage technikát alkalmazva kinetikus konstrukciókat hozok létre, amik így már nem szemétként, hanem szoborként értelmezhetők.

 

 

 

 

 

 

 

Iochom Zsolt:

A 24. órában

Brutóczki Csaba János: Szobor 1 A gép anatómiája – SZERV 2019, Üveg, Fém, Fa, Sertésbőr, Olaj 20x20x60 cm (kinetikus szobor)

 

Hogy legyünk jók?

– kérded rosszallóan.

Hosszú az élet felfelé,

Szárnyszegetten hullunk

a föld porába,

emlékeink szilánkjai közé

mese nincs, túl a szeméthegyen…

 

Jéggé vált bennünk

a tűz madara,

a globális felmelegedés okán,

megremeg a föld

a talpunk alatt,

cunami, tornádó, vulkán-

kitörés lassan mindennapos

szalagcímek a médiában

szemet szúr a szemét

felemészt a

várakozás.

 

Keressük az örök fiatalságot –

és közben belevénülünk

az életbe…

online. Nájlon. Instant műanyag

Fagyosak a telek és egyre nagyobb a gáz…

ára és nemcsak Putyin miatt!

A mindennapok belekarcolják

nyomukat arcunk vonásaiba –

mosolyunkba temetkezik a bánat

és ki-ki marad az áram

dolgoznak a Coin-bányászok!

Ketyeg a Föld órája,

tik-tak, tik-tak…

nem oké

az öko-bomba!

 

Ne légy szemét!

Unokáid hálásak lesznek,

Ha lesznek…

 

Brutóczki Csaba János bemutatkozása:           

Brutóczki Csaba Jánosnak hívnak. Szobrászati tanulmányaimat Nyíregyházán kezdtem az Abigél Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán, tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem szobrász szakán folytattam, ahol diplomát szereztem 2020-ban szobrászművész, majd képzőművész-tanár szakon.

Egyetemi éveim óta mozgó, kinetikus konstrukciókat tervezek és építek. Alkotói tevékenységem több tematikára osztható. Az egyik tematika a gép anatómiája szoborsorozat, aminek  egy-egy darabját fotó formájában csatoltam.

 

Gratulálunk az alkotóknak!

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Bánki András dala, a kedves, humoros Szemétdal (előadó az EccPecc zenekar) és Csáki Ivett (Ivi) grafikája: Say no to plastic

Bánki András Pogányból (Pécs mellől) küldte be dalát, ami egy kiváló zenei alkotás, klassz gitáros (és más hangszeres) zenével, kedves humoros szöveggel. Előadó az EccPecc Zenekar. Ő gyerekeknek írta, mi felnőtteknek is ajánljuk!

Csáki Ivett – alkotó néven Ivi –  Szombathelyről küldte be szemléletes grafikáját, ami egy környezetvédelmi plakát. Nagyszerű munka!

Gratulálunk az alkotóknak!

 Bánki András:

Szemét dal

 

Csáki Ivett: SAY NO TO PLASTIC

„De sok mindenfelé a szemét!”

-Csóválja a fejét a menyét,

„Nem bántja a sok ember szemét?

Legjobb, ha meggyújtom a felét!”

 

Szól a nyúl: „Ne légy léhűtő,

levegőt szennyező és fűtő,

Nézd ott van egy szelektív gyűjtő,

szemétből a hasznosat kiszűrő.

 

„Rég megmondták, sok kicsi sokra megy

Gyűjts külön papírt, fémet, üveget

Vásárolni vigyél szatyrot eleget,

Ha nem így teszünk kapunk jó nagy meleget”.

Csáki Ivett környezetvédelmi plakátja: SAY NO TO PLASTIC

 

Meggyőzi a menyét a nejét,

a szomszédban a vejét s a menyét.

Előzzük hát meg együtt a veszélyt,

s hallgassunk sok EccPecc zenét!:)

 

Csáki Ivett (Ivi):

Csáki Ivett, vagy ahogy alkotóként jegyzem magam, Ivi vagyok.

A szombathelyi, akkor még BDTF tanító-mozgóképpedagógia és vizuális nevelés szakán végeztem. Majd később grafikus végzettséget is szereztem.

Tagja vagyok a kétezres évek elején alakult PUK csoportnak. A technokultúrából és undergroundból építkező kreatív fiatalok csoportjaként anno 20 éve arra szerződtünk, hogy a közvetlen és tágabb környezetünk világlátását, társadalmi gondolkodását a kortárs képzőművészet nyelvén alakítsuk és megmutassuk: lehet másként!

A vizualitás, képalkotás, alkotás mindig is az életem része volt. Az alkotás az, ami kikapcsol, feltölt, kisimít, helyre tesz, ennek segítségével egyensúlyozok a teljesen szabad, nyugodt és a rohanó, megfelelésektől fullasztó élet hajszálvékony határán.

Alkotóként akarva akaratlanul reflektálok a világban zajló eseményekre.

Pályázati anyagom egy környezetvédelmi plakát, amellyel a műanyagzacskók használatának következményére hívom fel a figyelmet.

A környezetvédelem része az életemnek, szelektíven gyűjtöm a szemetet, ha tehetem biciklivel járok, szem előtt tartom a minimális fogyasztást és az észszerű, kreatív felhasználását az anyagoknak és mindennek. Kertes házunk kertjében fűszernövényeket, gyümölcsöket, zöldségeket termesztünk és törekszünk a fenntarthatóságra.

A munkámban gyerekek pályaorientációjával, grafikusként pedig arculattervezéssel, social média felületek grafikai anyagainak elkészítésével foglalkozom.

Illusztrációimban a világlátásom, mikrokörnyezetem és tágabb környezetem történéseit, hangulatát igyekszem egyszerűen bemutatni, láttatni.

Vizuális naplóm: https://www.instagram.com/cangajo_ivi

 

 

Bánki András és az EccPecc Zenekar:

Régi jó barátok, muzsikustársak álltak össze lassan 11 éve egy kis bandává, hogy szórakoztassák a nagyérdemű kisérdeműt 🙂 – vagyis a gyerekeket . Mivel a zene és a gyerekek az életünk, mi mást is tehetnénk, mint hogy e két csodát összehozzuk? Gyerekeink között, gyerekek és magunk gyönyörűségére felelevenítjük saját gyerekkorunk kedves dalait, mai kiváló zenészek gyerekdalait – és előhozakodunk saját szerzeményeinkkel is. Jó szórakozást – boldog muzsikát kívánunk szeretettel!

web: https://www.eccpeccgyerekzene.hu

e-mail: eccpeccgyerekzene@outlook.hu

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Bács Emese képzőművészeti alkotásai

Bács Emese képzőművész Budapestről küldött be pályázatunkra kiváló képzőművészeti alkotásokat, kollázsokat, szobrokat.  Hatalmas örömmel töltött el bennünket, amikor megláttuk a csodálatos alkotásokat!

A képek önmagukért beszélnek…

Bács Emese: Utcám Brassóban, 25 x 58 cm, olaj, kollázs, vászon, 2021.

 

Bács Emese: Árpád híd, 146 x 200 cm, vegyes technika, kollázs, vászon, 2019.

 

Bács Emese: Egy nő Budapesten, 44 x 57 cm, olaj, kollázs, farost, 2015.-001

 

Bács Emese: Boltból kijövet, avagy finom erőszak II, 92 x 92 cm, vegyes technika, kollázs, vászon, háló, 2010- 2021.

 

Bács Emese: Selejt ceruzanő, (szemből nézet), 144 x 18 x 11 cm, vegyes technika, 2013- 2021.

 

Bács Emese, Kozmikus ürlény a feleségem, 157 x 20 x 26 cm, vegyes technika, 2021. 300.000 Ft.

 

Gratulálunk az alkotó Bács Emesének!

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Harka Sára írása és Balázs Imola festménye

Harka Sára elgondolkodtató elbeszélését olvasva együtt tudunk érezni a kis Bencével… És hát a felnőttek… Már a Kis Herceg is megmondta… Balázs Imola Polimorfózis című kiváló festményéhez olvassátok el a kép alatti szöveget is.  És talán közelebb kerültök a természethez…

Balázs Imola: Polimorfózis És az ember azt mondá, ami lenn van az legyen fenn is, és átváltoztatá a mennyek országát. Gépeivel és eszével átformálta saját képére műanyaggá. Az ember szemét és elméjét elvakítá telefonja fénye, halálával áttetszővé vala, mint a fólia, és az angyalok szomorúan kísérik át az anyaggá változtatott öröklétbe.

Harka Sára: Szelektív

A nő hóna alatt padlizsánlila táskát szorongat, mely színben harmonizál a szeme alattival. Tenyerével végigsimítja ceruzaszoknyáját, mintha ezzel kivasalhatná a gyűrődéseket, és felsóhajt.

– Könyörögve kérlek – szól. – Ülj le és várj meg itt!

Bence bólint.

Az anyja fejében megfordul a gondolat, hogy a gyereket a padhoz láncolja annak a hózentrógerénél fogva, nehogy megint a pláza szökőkútjában, vagy a kisállatkereskedés tengerimalac ketrecében találjon rá. De Bence édes, pirospozsgás arcára pillantva elveti az ötletet.

Bence fejében megfordul, hogy jó volna ismét lubickolni, vagy életunt szőrpamacsokat tutujgatni, de az anyja homlokráncaira pillantva elveti az ötletet.

A nő háromszor a lelkére köti, hogy egy tapodtat se mozduljon, majd bemegy a női mosdóba.

Bence csendben ül és nézelődik, teljes húsz másodpercig bírja, hogy ne kezdje a sarkával a pad lábát rugdosni. Elhalad mellette egy fiatalember, aki sétálás közben a rágógumiját a fiúhoz közeli kukába köpi. Méghozzá a „PAPÍR”részbe. Bence apró keze apró ökölbe szorul.

A minap látott az apjával egy dokumentumfilmet, amelyben egy mély hangú bácsi a környezetszennyezésről és a bolygó sorsáról mesélt. Mutattak hálóba szorult teknőst, pelikánok csőrére tekeredett nejlonzacskót, olajfoltba ragadt pingvint és fókák nyakába vájó fémhuzalt. Bence a film végére elpityeredett – jobban is, mint hétéves nagyfiúhoz illik –, az Apja a film végére horkolt.

Bence immár a szívén viseli a Föld sorsát, és nem nézi tétlenül, hogy egy bizonyos fiatalember a bizonyos rágóját a papírszemét közé dobja. Felugrik a padról, és a kuka fölé hajol: belenyúl, körmével felkaparja a papírok közé tapadt gumit, majd átteszi a „VEGYES” részbe.

Ekkor észreveszi, hogy megannyi szemét lett rossz helyre dobva. Bence azt sem nézi tétlenül, hogy mindenféle emberek a mindenféle hulladékukat össze-vissza hajigálják. Benyúl a kukákba, és darabonként kiszedegeti, a földre hányja tartalmukat. Hogy a szemetesek legalját is elérje, mélyen bele kell hajolnia, de a fiút ez sem tartja vissza.

Közben egy idős asszony toporog mellette, egyre hevesebben tudakolja, hogy mégis mit művel, azonnal fejezze be, és hol van ilyenkor a biztonsági őr.

Az emlegetett személy épp a pláza tetőteraszán cigarettázik, és csuklik egyet.

Bencének szelektív hallása van, ezt mondja mindig az anyja, hiszen csak azt hallja meg, hogy „Milyen fagyit kérsz?” és „A postás meghozta a képregényed.”, de azt sosem, hogy „Ideje megírni a matekleckét!” vagy „Légy szíves, ne ugrálj a kanapén, pláne sáros cipővel!”. Ezért nem is érzékeli, amit a néni krákog mellette, és különben is, Bence mindig nagyon kitartó abban, amit csinál. Az asszony korántsem olyan kitartó, ezért néhány perc elteltével otthagyja őt.

Bence koppanásig kiüríti a kukákat. A matricák jelöléseihez méltón négy kupacot képez a pláza kövén: papír, műanyag, üveg és vegyes. A PET palackok összenyomva, a kartondobozok kilapítva sorakoznak, még arra is figyelt, hogy egy péksütis papírzacskóról leszedje a fém kapcsot. Művét szemlélve szuperhősnek érzi magát, szeme előtt lepereg, hogy e tettével a bolygó sorsa megfordul, a jövő átíródik.

Ezután villámtempóban rakodja a helyükre a szemeteket, nyilvánvaló okból azelőtt kíván végezni, hogy az anyja visszaérne. Ám a női mosdóban kígyózik a sor, így mire az anya megjelenik, Bence éppen visszahuppant a padra – mindkettejük megkönnyebbülésére.

Bence anyja önfeledten sétál ki a plázából, büszke magára, amiért nevelési elvei célhoz értek, fiát végre szófogadásra bírta. Csak azt nem tudja, hogy porontya teljes felsőtestével a kukákba mászott, egy rágógumi van a hajába ragadva, a pólóján kimoshatatlan olajfolt, és elszakadt a nadrágja hátul. Pár perce van hátra a derűs tudatlanságból, mielőtt rádöbben a kegyetlen igazságra a gyerekek természetéről.

Bence még önfeledtebben sétál mellette, irdatlanul büszke magára, amiért megmentette a bolygót a kihalástól. Csak azt nem tudja, hogy a színes kukák a „Föld napja” programhét keretében kerültek kihelyezésre – amelyre temérdek vásárló eljött –, ám a pláza alagsorában egyetlen szeméttároló konténer található, így nap végén a szelektív hulladékot összeöntik. Pár éve van hátra a derűs tudatlanságból, mielőtt rádöbben a kegyetlen igazságra a felnőttek természetéről.

 

Balázs Imola bemutatkozása:

“Balázs Imola vagyok fotós, jelenleg egy könyvtárban dolgozom. Fontosnak tartom, hogy az ember továbbadja a gondolatait, tapasztalatait, tudását, de nem a meggyőzés erejével, hanem alkotó  kreativitással.  A művészet gondolkodásra és cselekvésre készteti mind az alkotót mind a nézőt. Festményemmel arra szeretném felhívni a figyelmet, mennyire az anyagi világ felé fordult az ember figyelme és emiatt egyre távolabb kerül önmagától, a többi embertől és a természettől. (A festéket kivéve újrafelhasznált anyagokból készült, egy lejárt naptár hátlapjára és zacskóból.)”

Harka Sára bemutatkozása:

“Budapesten születtem, örököltem anyám vörös haját, eddig negyed évszázadot éltem, nem használom a pedagógus diplomámat, huszonhét országban jártam (többek között Kenyában), gyerekkoromban tizenhárom macskánk volt, most sajnos egy macskám sincs, cserébe van vagy negyven szobanövényem, szín szerint kategorizálom a zoknikat a fiókomban, igazából mindent szín szerint rendezek minden fiókban, a lépcsőt preferálom lift helyett, szeretek Guinness-rekorder erősségű chiliket termeszteni, környezetbarát tisztítószereket kotyvasztok, nem tudok zsonglőrködni, szeretnék megtanulni balettozni és légtornázni, szívesen lennék most a Francia Riviérán, sokkal értelmesebben tudok írni, mint beszélni, és a műveimnek (mesék, novellák, cikkek, készülő regény) a férjem a legnagyobb rajongója.
Publikációim megtalálhatók a www.sara.harka.com oldalon.”

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás – Finta Csilla erősen szatirikus írása

Egy laposföld hívő, összeesküvés elméleteket kedvelő ember bőrébe bújt Finta Csilla 41 éves Nyíregyházán élő pályázónk,  e szemszögből írta meg erősen szatirikus írását.

Szatírikus humorral  olvasva is sajnos elég döbbenetes…

Finta Csilla így határozta meg önmagát: “Finta Csilla: határozottan határozatlan, elszántan tétova, racionálisan emocionális, önzően adakozó, lustán kitartó, aki szerint nincs emberi felsőbbrendűség, és a hatalom nem többlet jogokkal, hanem több kötelezettséggel jár. Hisz az egyén felelősségében és abban, hogy óriási változást lehetne azzal elérni, ha mindenki megtenné, ami tőle telik. Szereti a cseresznyét és csodálja a császárpingvint. Nem iszik palackozott vizet. Szerinte a Föld gömbölyű, ezért nem tud kifutni a világból.”

 

Finta Csilla:

Megeszik vagy lebomlik

 

Haver, megint feldobott a Facebook valami szemetes cikket. A telefont a falhoz vágtam, olyan ideges lettem az első mondatok után. Hogy mennyi szemét van a világban, és hogy ezzel kezdeni kell valamit, mert tönkretesszük az óceánokat, kinyírjuk az állatokat, mérgezzük a talajt és a levegőt, blablabla. El akarják velem hitetni, hogy a szemét a probléma, holott inkább az egypólusú világrend a bökkenő. Nem most jöttem le a falvédőről. Az én agyamat nem tudják kimosni. Egyébként mindenki tudja, mi a megoldás, csak az nem érdeke a háttérhatalomnak. Nekik csak az számít, hogy az egész világ őket szolgálja. Aki nem áll be a sorba, azt elhallgattatják. Engem is már többször kitiltott a Facebook, mert leírtam az igazságot. Haver, szerinted miért van az, hogy vannak helyek, ahol egyáltalán nincs szemét, pl. a Sarkon? Nem mondom, hogy Északi, mert ugyebár csak egy van. Vagy miért van az, hogy nagyanyáinknak nem volt ilyen problémája? Hát azért, mert ők tudták mit kell csinálni a szeméttel és senki nem gátolta meg őket ebben. Hogy mit kell? Mindjárt elmondom, csak előtte tisztázzuk, hogy szemétprobléma egy mesterségesen generált probléma, amivel elterelik az emberek figyelmét. Mikor kitalálták, hogy nem lehet a strandon a medencébe pisilni, azt hittem, az a legnagyobb baromság. Erre itt van a szelektív szemétgyűjtés. A műanyag az műanyag. Hogy nézzem a kis háromszögbe írt számot. Mi az, hogy egy, kettő, négy, öt mehet a szelektívbe, a többi nem? Egyébként állandóan arról cikkeznek, hogy a delfinek, halak, teknősök gyomrában műanyagot találtak. Tehát ezek az állatok szeretik a műanyagot. A galambok, a csótányok és a patkányok mindent megesznek, ezért élnek városban. Az erdőben az őz és a szarvas kiszedi a kukából a szemetet és megeszi. Ha nem szeretnék, nem ennék meg. Az ember a természet része, és az is az természet része, amit az ember előállít. Megtévesztő a műanyag megnevezés is, mintha az valami mű-dolog lenne. Hogy lenne valami mű, ha a természet része. A kipurcant hűtőt, kilyukadt fürdőkádat vidd ki az erdőbe, és a mosómedvék vidáman beleköltöznek, a mikróba, tűzhelybe pedig a pockok és borzok. A vidékieknek könnyű, mert ők el tudják égetni a szemetet. Ingyen megoldják a fűtést, én meg fizethetem a drága távhőt.  Rinyálnak a méregzöldek, hogy alig van víz, közben azt magyarázzák, hogy mossam el az üveget, a konzervdobozt, a majonézes flakont, a kólás üveget, mielőtt kidobom. Pedig a maradék jó a hangyáknak. Nem kidobom az ételt, hanem elérhetővé teszem az állatok számára. Arról nem beszélve, hogy már mindenféle szemetet újra tudnak hasznosítani. És szerinted miért nem csinálják? Ehelyett a tévében mutogatják a szeméthegyeket. Az is egy baromság, hogy a lefolyóba és a klotyóba nem lehet semmit dobni, mert eldugul. Simán le lehet húzni. A festék és a hígító semlegesítik egymást, együtt ki lehet önteni azokat is. A papír fából van, azaz lebomlik a papírzsepi, a cigicsikk, szalvéta, a törlőkendő, a papírdoboz. A ruha pamutból van, így az is lebomlik. Találd ki, miért csak egyszer használatos maszkot lehetett viselni az állítólagos járvány alatt? Miért-miért? A minél több szemét miatt, amivel utána lehet ijesztgetni szegény, kiszolgáltatott, megnyomorított embereket. Ez volt a legaljasabb húzásuk: az emberek félelmét kihasználni. Ha azt mondják neked, hogy meg fogsz halni, te is beszarsz. Abban mindenki egyetért, hogy a vírus a levegőben van, és úgy terjed. Akkor hogy lehet, hogy a maszk megvéd, ha egyszer kapsz benne levegőt? Aki járt általános iskolába tudja, hogy a vírus ellen csak a szkafander véd. Haver, kérdezek még egyet. Hogy lehet egy olyan országot felvenni az EU-ba, aki tudatosan, szisztematikusan a Tiszán keresztül ide küldi a szemetét? De most legalább az oroszok rendet csinálnak ott. Látsz valahol szemetet a háborúban? És miért nem? Mert a háttérhatalom emberei nem akadályozzák őket. Sokan még azt se tudják, hogy a Föld az egyetlen bolygó, ami lapos. Szerinted az véletlen, hogy ez az egyetlen lapos bolygó, és ez az egyetlen, ahol élet van? Persze, hogy nem. Mi vagyunk a Gyógyítók Csoportja, és mi tudjuk megoldást a szemétre is. Jól figyelj. A Föld szélén óriási, több kilométer széles és magas, nehezen megközelíthető jégfal van, azon túl pedig az űr. Az rég köztudott, hogy a világűrben minden megsemmisül. Ergo csak ki kellene dobni a szemetet a jégfalon át a világűrbe. De ezt a háttérhatalom nem engedi. Aki eddig útnak indult a jégfalhoz, mindenkit visszafordítottak. Amíg ezt nem engedik, addig az a tutti, ha mindent eldobálsz, és valami megeszi, vagy szépen lebomlik.

Gratulálunk az alkotónak szatírikus írásához. Reméljük senki nem veszi komolyan ;)!

 

ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Dancza János verse és Jusitsné Harmat Nikolett képe

Dancza János verséhez Jusitsné Harmat Nikolett képét párosítottuk.

Dancza János (találós kérdés helyett) találós verse elgondolkodtató, színvonalas alkotás, a címe: Házi kedvenc. Tényleg érthetetlen, hogy a civilizált emberiség miért nem érzi az esztelenül használt …………………….. teljes természeti egyensúlyra gyakorolt rendszerszintű károsító hatását. A vers elolvasása után Te is ki tudod tölteni a pontozott helyre kívánkozó szót ;)! Köszönjük a színvonalas verset, gratulálunk az alkotónak!

Dancza János:

A házi kedvenc 

 

Jusitsné Harmat Nikolett: Csak egy zacskó

Az életem víz- és légszennyezéssel kezdődik, 

Olcsó vagyok, egy örömlány, ki vetkőzik. 

Mérgezek, belőlem vegyszerek oldódnak ki, 

Mindezt az emberek többsége nem is sejti. 

 

A születésem, az életem és a halálom, 

Használnak, majd eldobnak, hiába a varázsom. 

A temetésem a társadalomra bízzák, 

Már milliárdszámra gyűlnek a hullák. 

 

Olajból lettem, és csak olaj vagyok a tűzre. 

Én vagyok az emberiség egyik legnagyobb bűne? 

A teljes életciklusom során szennyezek. 

Hatásomra csak úgy pusztulnak az életek. 

 

Ott vagyok az utcákon, a csatornákban, 

A természetes vizekben vándorlásban. 

A betegségek melegágya is én vagyok, 

Hatásomra csak úgy gyűlnek a szúnyogok. 

 

Celeb lettem. Egyszer teknős orrába szorulok, 

Felboncolt madarak gyomrában is én vagyok. 

Ezen rémisztő és elkeserítő képek 

Mögött elbújnak a horrorfilmek. 

 

Sőt, már a legnagyobb épületek is, 

Növekedésem a kínai nagy fallal vetekszik. 

Exportálnak leginkább nyugatról keletre, 

Hol a szegények keltenek újra életre? 

 

Végül felfedező is lettem, nem vitás, 

Mariana-árok, Mount Everest, mi más? 

Már szigetet is neveztek el rólam, 

Bár ezt nem éppen az érdemeim miatt kaptam. 

 

 

 

 

Dancza János biológia-földrajz szakos tanár Szolnokon él, 34 éves.

 

 

 

Jusitsné Harmat Nikolett:

“Jusitsné Harmat Nikolett vagyok Szombathelyen élő édesanya. 10 éve végeztem grafikusként, de csak nagy ritkán foglalkozom a szakmámmal. 2018 óta vezetek hulladékcsökkentett háztartást, melynek célja,hogy kisebb nagyon lépésekkel csökkentsünk háztartásunkból kikerülő hulladékmennyiséget.

E mellett 2019 óta vezetem a Vasi Zöldek Facebook csoportot ahol a témában próbálom az embereket ösztönözni kisebb nagyobb sikerrel. ”

 

Így is lehet segíteni, a műanyagmentes életmód elterjesztését! Gratulálunk az alkotóknak!

Z-generációs ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotások – Pinke Kitti térplasztika, vers

Pinke Kitti: Hulladékba gabalyodott sirály repülni próbál

 

Pinke Kitti:

Magunk rabjai

Ébredj Nemzet! Ébredj Világ!

Nézz körül és lásd a hibát.

Tedd, amit kell, ne légy makacs,

Vedd észre, hogy nem csak TE vagy.

Ébredj Nemzet! Ébredj Világ!

A természet már kiabál!

Árva gida sírva reszket,

Kinek anyját MI öltük meg.

Ébredj Nemzet! Ébredj Világ!

Ne szemetelj, ne árts, vigyázz!

Albatrosz az olaj rabja,

Hulladék mi fogva tartja.

 

Érted igaz? Értsd meg kérlek,

Hogy egy tetted mennyit érhet!

Kis dolgokból nagyok felé,

Síró gyermek, jobb életért.

Ébredj Nemzet! Ébredj Világ!

Hagyd a múltat és a vitát,

Jelenben élj, ne tétovázz,

A szebb jövőt tedd új céloddá.

Nem kell érte sokat tenned,

Ne szennyezd a környezeted!

Ébredj Világ! Ébredj végre!

Vess véget a szenvedésnek.

“Pinke Kittinek hívnak. 2004-ben születtem és jelenleg Szlovákiában élek egy kis községben, Perbetén. A révkomáromi Selye János Gimnázium diákja vagyok már 3 éve. Gyerekkorom óta foglalkoztat a művészetnek több eltérő ágazata is, mint például a festészet, zene, fotográfia.

Az ember által létrehozott hulladék – műanyag egyre nagyobb hatással van az élővilágra. Az élővizek szennyezettsége egyre csak növekszik, ezáltal az állatok pedig egyre jobban szenvednek. Az általam készített alkotásban azt próbálom érzékeltetni, hogy az ember – még ha nem is sejti – nagy befolyással bír a természet és a benne élő állatokkal szemben. A művemben található sirály (hulladékból készült) próbál elrepülni, de a háló, ami a lábára tekeredett és sok más hulladék fogva tartja őt. Sajnos ezzel nap, mint nap szembekerülünk a folyók, tengerek és más nagyobb vizek közelében is, valamit a vizekbe kerülő olaj is nagy veszélyt jelent a madarakra és az emlősökre nézve, hiszen tollazataikra kerülve sok esetben a pusztulásukat jelentheti. Úgy gondolom, hogy a körülöttünk lévő csodálatos világ védelme a MI (emberiség) feladata lenne, hiszen rajtunk múlik, hogy a levegő, a talaj és a vizeink tiszták maradjanak.

A bajok igazi forrása nem a természet, hanem mi magunk vagyunk. (Bodor Ádám)”