“Canjavec Panna vagyok, 17 éves, tanuló.

A legkedveltebb elfoglaltságom az írás, ezért célom minden lehetséges műfajban kipróbálni
magam. Ezenkívül fontos szerepet játszik az életemben mindenféle más művészeti ág is,
például a színészet, tánc, zene, festészet és rajzolás.”

Canjavec Panna – Zöldségek

 

Szeméthalom dombságának tetejében megállok

Ottan meglelt ételekből betyárosat zabálok

Bűz csapja meg orrom lyukát, kihányom az ebédet

Széjjel nézek, s meglátom, hogy törmelékben élek

 

Lom tengerbe öntött domb egyre megnő talpam alatt

Elrejtve a régi szépet, fákat, bokrot, bogarakat

Jobbra nekem, délkeletre, borzos kakas kapirgál

Félkrajcárját keresve, mit elnyelt már a piszok vár

 

Távol eső zegbe-zugba kancsal ürge kóricál

Guberálja a nagy halmot, „zöldségeket” prédikál

Ne szemetelj, ütlek agyon! Kiáltja a nyomomba.

Oh, ezek a büdös kölkök… hablatyolja morogva.

 

Hollósvölgyi-Szkibák Enikő: Lassan megfojt, de még nem késő!