ZÖLDMŰVÉSZET-ZÖLDHUMOR alkotás: Harka Sára írása és Balázs Imola festménye

Harka Sára elgondolkodtató elbeszélését olvasva együtt tudunk érezni a kis Bencével… És hát a felnőttek… Már a Kis Herceg is megmondta… Balázs Imola Polimorfózis című kiváló festményéhez olvassátok el a kép alatti szöveget is.  És talán közelebb kerültök a természethez…

Balázs Imola: Polimorfózis És az ember azt mondá, ami lenn van az legyen fenn is, és átváltoztatá a mennyek országát. Gépeivel és eszével átformálta saját képére műanyaggá. Az ember szemét és elméjét elvakítá telefonja fénye, halálával áttetszővé vala, mint a fólia, és az angyalok szomorúan kísérik át az anyaggá változtatott öröklétbe.

Harka Sára: Szelektív

A nő hóna alatt padlizsánlila táskát szorongat, mely színben harmonizál a szeme alattival. Tenyerével végigsimítja ceruzaszoknyáját, mintha ezzel kivasalhatná a gyűrődéseket, és felsóhajt.

– Könyörögve kérlek – szól. – Ülj le és várj meg itt!

Bence bólint.

Az anyja fejében megfordul a gondolat, hogy a gyereket a padhoz láncolja annak a hózentrógerénél fogva, nehogy megint a pláza szökőkútjában, vagy a kisállatkereskedés tengerimalac ketrecében találjon rá. De Bence édes, pirospozsgás arcára pillantva elveti az ötletet.

Bence fejében megfordul, hogy jó volna ismét lubickolni, vagy életunt szőrpamacsokat tutujgatni, de az anyja homlokráncaira pillantva elveti az ötletet.

A nő háromszor a lelkére köti, hogy egy tapodtat se mozduljon, majd bemegy a női mosdóba.

Bence csendben ül és nézelődik, teljes húsz másodpercig bírja, hogy ne kezdje a sarkával a pad lábát rugdosni. Elhalad mellette egy fiatalember, aki sétálás közben a rágógumiját a fiúhoz közeli kukába köpi. Méghozzá a „PAPÍR”részbe. Bence apró keze apró ökölbe szorul.

A minap látott az apjával egy dokumentumfilmet, amelyben egy mély hangú bácsi a környezetszennyezésről és a bolygó sorsáról mesélt. Mutattak hálóba szorult teknőst, pelikánok csőrére tekeredett nejlonzacskót, olajfoltba ragadt pingvint és fókák nyakába vájó fémhuzalt. Bence a film végére elpityeredett – jobban is, mint hétéves nagyfiúhoz illik –, az Apja a film végére horkolt.

Bence immár a szívén viseli a Föld sorsát, és nem nézi tétlenül, hogy egy bizonyos fiatalember a bizonyos rágóját a papírszemét közé dobja. Felugrik a padról, és a kuka fölé hajol: belenyúl, körmével felkaparja a papírok közé tapadt gumit, majd átteszi a „VEGYES” részbe.

Ekkor észreveszi, hogy megannyi szemét lett rossz helyre dobva. Bence azt sem nézi tétlenül, hogy mindenféle emberek a mindenféle hulladékukat össze-vissza hajigálják. Benyúl a kukákba, és darabonként kiszedegeti, a földre hányja tartalmukat. Hogy a szemetesek legalját is elérje, mélyen bele kell hajolnia, de a fiút ez sem tartja vissza.

Közben egy idős asszony toporog mellette, egyre hevesebben tudakolja, hogy mégis mit művel, azonnal fejezze be, és hol van ilyenkor a biztonsági őr.

Az emlegetett személy épp a pláza tetőteraszán cigarettázik, és csuklik egyet.

Bencének szelektív hallása van, ezt mondja mindig az anyja, hiszen csak azt hallja meg, hogy „Milyen fagyit kérsz?” és „A postás meghozta a képregényed.”, de azt sosem, hogy „Ideje megírni a matekleckét!” vagy „Légy szíves, ne ugrálj a kanapén, pláne sáros cipővel!”. Ezért nem is érzékeli, amit a néni krákog mellette, és különben is, Bence mindig nagyon kitartó abban, amit csinál. Az asszony korántsem olyan kitartó, ezért néhány perc elteltével otthagyja őt.

Bence koppanásig kiüríti a kukákat. A matricák jelöléseihez méltón négy kupacot képez a pláza kövén: papír, műanyag, üveg és vegyes. A PET palackok összenyomva, a kartondobozok kilapítva sorakoznak, még arra is figyelt, hogy egy péksütis papírzacskóról leszedje a fém kapcsot. Művét szemlélve szuperhősnek érzi magát, szeme előtt lepereg, hogy e tettével a bolygó sorsa megfordul, a jövő átíródik.

Ezután villámtempóban rakodja a helyükre a szemeteket, nyilvánvaló okból azelőtt kíván végezni, hogy az anyja visszaérne. Ám a női mosdóban kígyózik a sor, így mire az anya megjelenik, Bence éppen visszahuppant a padra – mindkettejük megkönnyebbülésére.

Bence anyja önfeledten sétál ki a plázából, büszke magára, amiért nevelési elvei célhoz értek, fiát végre szófogadásra bírta. Csak azt nem tudja, hogy porontya teljes felsőtestével a kukákba mászott, egy rágógumi van a hajába ragadva, a pólóján kimoshatatlan olajfolt, és elszakadt a nadrágja hátul. Pár perce van hátra a derűs tudatlanságból, mielőtt rádöbben a kegyetlen igazságra a gyerekek természetéről.

Bence még önfeledtebben sétál mellette, irdatlanul büszke magára, amiért megmentette a bolygót a kihalástól. Csak azt nem tudja, hogy a színes kukák a „Föld napja” programhét keretében kerültek kihelyezésre – amelyre temérdek vásárló eljött –, ám a pláza alagsorában egyetlen szeméttároló konténer található, így nap végén a szelektív hulladékot összeöntik. Pár éve van hátra a derűs tudatlanságból, mielőtt rádöbben a kegyetlen igazságra a felnőttek természetéről.

 

Balázs Imola bemutatkozása:

“Balázs Imola vagyok fotós, jelenleg egy könyvtárban dolgozom. Fontosnak tartom, hogy az ember továbbadja a gondolatait, tapasztalatait, tudását, de nem a meggyőzés erejével, hanem alkotó  kreativitással.  A művészet gondolkodásra és cselekvésre készteti mind az alkotót mind a nézőt. Festményemmel arra szeretném felhívni a figyelmet, mennyire az anyagi világ felé fordult az ember figyelme és emiatt egyre távolabb kerül önmagától, a többi embertől és a természettől. (A festéket kivéve újrafelhasznált anyagokból készült, egy lejárt naptár hátlapjára és zacskóból.)”

Harka Sára bemutatkozása:

“Budapesten születtem, örököltem anyám vörös haját, eddig negyed évszázadot éltem, nem használom a pedagógus diplomámat, huszonhét országban jártam (többek között Kenyában), gyerekkoromban tizenhárom macskánk volt, most sajnos egy macskám sincs, cserébe van vagy negyven szobanövényem, szín szerint kategorizálom a zoknikat a fiókomban, igazából mindent szín szerint rendezek minden fiókban, a lépcsőt preferálom lift helyett, szeretek Guinness-rekorder erősségű chiliket termeszteni, környezetbarát tisztítószereket kotyvasztok, nem tudok zsonglőrködni, szeretnék megtanulni balettozni és légtornázni, szívesen lennék most a Francia Riviérán, sokkal értelmesebben tudok írni, mint beszélni, és a műveimnek (mesék, novellák, cikkek, készülő regény) a férjem a legnagyobb rajongója.
Publikációim megtalálhatók a www.sara.harka.com oldalon.”