Pálvölgyi Zoltán: Helyes evőeszközhasználat és
Kiss-Kecskés Gyöngyi: KÁN-TÁ-LOM
Járdán pocsolyába néztem
úszni kezdett fürkész énem.
Csikk csikk után füstös álmom
tovaszállt a koszutcákon.
Egy szalvéta, egy zsebkendő
ni a rágógumi menő!
Lő kapura már a lábam
petpalackos éjszakában.
Fehér falon firka három
szép alkotás, hát nem bántom.
Már a szemem nem is rebben
tágul orrom bűzfellegben.
Azt hittem, már új nem jöhet
megláttam egy hányáshegyet.
Kábulatba visz az álom
otthonomat nem találom.
Régen nem volt ilyen világ!
Leleményes ma a diák!
Szemet Elek fürge esze
lyukat üt a természetbe.
Hiába is füstölgök itt
a hulladék egyre gyűlik.
Kiugrok a pocsolyából
felriadok rút világból.
Írom a sort, ákombákom
a megoldást megtalálom.
Szó nélkül ezt már nem hagyom
soraimmal ostorozom.
Bár a szó itt igen kevés
otthon szelektív a gyűjtés.
Oktatom a gyermekemet
újrahasznosítás mehet.
Más a város, más a vidék
itt is ott is van hulladék.
Kicsiben ha teszel érte
a világnak nem lesz vége.
Kiss-Kecskés Gyöngyi: “Anyaként és természetesen emberként is feladatom minimum a saját közvetlen környezetem, “portám” tisztán tartása, s a gyermekem nevelése a tudatos hulladékkezelésre, természetóvásra.
“
