Blog interjú a „Zöldülők” csoportjával Illés Péter tollából:

 

A TISZTAZÖLD (PUREGREEN) projekt bázisa a zöld gondolkodású civil csoportok. A közösségi oldalon jött szembe velem a „Zöldülők” csoportja, akiknek Horváth Gábor az adminisztrátora és az egyik mozgatója. Vele és a „Zöldülők” csoportjának két aktív tagjával, Colics Nikolettel és Colics Zsanettel beszélgettünk a csoportról, a hulladékmentes életmódot megcélozó életmódról, a  csoport tevékenységéről.

 

Gábor egy „Lost in The Wild” feliratú pólóban érkezik… „Elveszve a vadonban” vagy talán „beleveszve, belehabarodva a vadonba”, a természetbe…?

 

IP: Én is kaptam meghívást a Zöldülők csoportjába. Mesélnél Gábor arról, hogy mi a célja a csoportnak? Csak a közösségi oldalon működik vagy valóságos csapatról, közösségről van szó?

 

HG: A „Zöldülők” egy nonprofit, közérdekű csoport. Valóságos csoportról van szó, ami élő közösséggé igyekszik formálódni. Célunk elsősorban a túraútvonalak, valamint a pihenőhelyek megtisztítása. Ennek érdekében folyamatosan szervezünk megmozdulásokat. A közösségi oldalunk csoportjában pedig az egyik leglényegesebb közönséget,
az “otthont és a közvetlen környezetét” célzó praktikákkal próbáljuk meg a természet szeretetére, természetre való odafigyelésre sarkallni az érdeklődőket. Emellett pedig a “zero waste” tehát “hulladékmentes életmód” minél teljesebb körű megismertetése a célunk.

Ha elérjük, hogy a leglényegesebb helyre, a családokba, az otthonokba eljut ez a fajta szemléletmód, akkor már talán a következő generációnak ez az életmód már magától értetődő lesz.

Aki törődik a környezetével, az nem csak a környezetnek jó, hanem  a lelkének is jót tesz.

 

IP: Kik tartoznak a Zöldülők közé? Hány tagja van a csapatnak?

 

HG: A csoport jelenleg 5-6 törzstagból áll, de a blogbejegyzéseket 40-50-en olvassák. A közeli terveink között szerepel, hogy szeretnénk „kitörni” a privát csoport keretéből, mert akkor több emberhez eljutna a pozitív üzenet, hatékonyabbak és ütőképesebbek lennének az akciók.

 

IP: Hogyan verbuválódnak, szerveződnek a természetjáró, szemétszedő akciók?

 

HG: A túrákat a „Zöldülők” csoportban hirdetjük meg, több lehetőséget is ajánlva, a túraútvonalat is megjelenítve, mindig időben, egy hónappal a túrák előtt, hogy legyen lehetőség a legtöbb ember számára legalkalmasabb időpontot megtalálni.

Az állandó csapat túrakedvelő emberekből áll, akik számára nem okoz gondot, ha egy nehezebb, hegyi terepen a túrázást szemétszedéssel kötjük össze. A Kőszegi-hegység túraútvonalait bejárva, kesztyűkkel, gyűjtőzsákokkal és csipeszekkel felszerelkezve vágunk neki a túrának, közben összegyűjtve az erdőben eldobált szemetet. A zsákok tartalmát vagy az Okmányosnál lévő Moloch gyűjtőkben helyezzük el vagy a városban, otthon a gyűjtőkbe.

A túrázás során mindenféle növényekkel, állatokkal, természeti jelenségekkel is találkozunk, amik mellett nem megyünk el csukott szemmel, ismereteink ezen a téren is bővülnek.

IP: Össze lehet-e kapcsolni a természetjárást és a túraútvonalak megtisztítását?

 

HG: Össze is kell…! A túrázók számára is jó érzés lehet, hogy összeszedik a hulladékot, nem szemetes az erdő. Úgy látjuk, hogy terjedőben is van az a jó példa, hogy aki az erdőn jár, az a szemetet is összegyűjti. Mi is azt az álláspontot képviseljük, hogy nem kell hulladékgyűjtő az erdőben: „Vidd haza a szemetedet!” Aki fel tudja vinni a szendvicsét, az üdítőét, annak a hulladékát éppen úgy haza is tudja vinni. Hatalmas előrelépés lenne, ha az emberek túrázás közben vinnék magukkal a gyűjtőzsákot, és összeszednék a szemetet.

 

CN: Volt úgy, hogy gombászás közben is hulladékkal telt meg a kosár. Nagy öröm volna, ha nem kellene szemetet szedni, mert nem dobálnák el az emberek.  Ezzel együtt nagy eredmény volna, ha a szülő megtanítaná a gyermeknek, hogy a gyermek ne szemeteljen. A szülők feladata elsősorban, hogy megtanítsa erre a gyermeket.

 

IP: Honnan jön a lelkesedés?

 

HG: A gyermekkorból…, én lelkesedtem mindenért, amit a  szüleimtől tanultam, ők szerették az erdőt, a kirándulást. A szüleimnek hozzátartozott az életéhez a túrázás, ezt büszkeséggel említhetem. A nagymamától tanultam a kertészkedést.

 

CN: Nálam is meghatározó volt a természetközeliség, ami már gyermekkoromban is jelen volt.  Úgy érzem, felelősséggel tartozom mindenért, minden élőlényért, ami körbevesz. Úgy érzem, nincs jogunk ahhoz, hogy ezt tönkretegyük! Együtt kellene élni a többi élőlénnyel, nem pedig leigázni a természetet.

IP: Gondolataitokban többször visszaköszön a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” látásmód. mit takar ez számotokra?

 

HG: Egy ember önmagában kevés, de a településen, ahol élünk, létre lehet hozni zöldítő munkát. Globális mértékben soha nem gondolkoztam, de kisebb, megyei mértékben elképzelem azt, hogy el lehetne érni, hogy a környező településeken is zöld gondolkodású csoportok jönnének létre, azok hálózata megoszthatná egymással a gondolatokat.

 

CN: Folyamatosan gondolkodunk a hulladékmentes megoldásokon. Keressük a természetes (pl. állatkísérletektől mentes) megoldásokat. Magam is készítek olyan kozmetikumokat, sampont, ami természetes alapanyagokból készül, nem károsítja a környezetet az élőlényeket. Fontosnak érzem, hogy találjunk vissza a természethez, a természeteshez.

 

IP: A család életmódja mennyire meghatározó?

 

CN: Én például törekszem rá, például lecseréltem a tubusos samponomat egy papírcsomagolásban lévő szilárd tartalmúra, ami a vizeket sem szennyezi, a  hajbalzsamom is ilyen, saját magamnak csináltam dezodort.

 

CZS: A műanyag fogkefét lecseréltem fára, a fogkrémem is olyan, ami újrahasznosítható csomagolásban van. A Szombathelyen lévő csomagolásmentes bolt sok olyan dologgal szolgál, ami a fenntarthatóbb életmódot szolgálja.

Vizes kulacsot viszünk mindenhová, ami nem igényli az iváshoz a műanyag palack megvásárlását.

 

IP: Meglátásod szerint hogyan szólítható meg az ifjúság ezen a téren?

 

HG: A humoros megközelítés és a komoly hatás együtt kell, hogy érvényesüljön. Ne legyen unalma, de ne legyen komolytalan sem, és ez nehéz. Látok fogadókészséget a  fiatalság körében, de nem mindegy, hogy ki és hogyan mondja az üzenetet. A fiatalság számára fontos a téma humoros megközelítése és az is, hogy megjelenjen a tevékenységük, például megosztani, posztolni kell az eseményeket. Így lehet talán menővé, trendivé tenni ezt a fajta felfogást a jövő generáció számára.

 

CN: A népszerű „tik-tok” is kínál a fiatal generációhoz közel álló lehetőségeket. Nem kell finomkodni, ki kell mondani az igazságot, a szemetes környezet hétköznapi valóságát. Lássák, milyen sokkoló tud lenni például egy szeméttelep, úgymond „fájjon az igazság!”.

 

HG: Az sem biztos, hogy az idősebb korosztály szívesen fogadja, jó néven veszi, hogy a fiatalabbak mondják meg nekik, mi a jó irány.

 

IP: Láttok-e fogadókészséget a fenntartható gondolkodás, a zero waste életmód iránt?

 

HG: Más „zöld gondolkodású” csoportok például a „Vasi Zöldek” is hasonló tevékenységet végeznek.

 

CN: A „fejlődés”, a fogyasztói társadalom hozta magával a megváltozott szokásokat, generálta a fogyasztáson keresztül a hulladékkal járó életmódot. A tudatosság, így a tudatos vásárlás sokat számít a hulladék-megelőzésben.

 

CZS: A „zero waste” irány gyakorlatilag igen nehezen tűzhető ki célként, mert a teljes hulladékmentes életmód sok lemondással jár, gyakorlatilag nehezen valósítható meg. Inkább a „low waste” életmód szerint próbálunk élni. Eszerint a vásárláskor figyelünk arra, a lehető legkevesebb hulladékot vásároljuk meg, és majd a lehető legkevesebbet kelljen eldobni. A low waste egy mozgalom, egy életforma, életstílus, amelyben tulajdonképpen a kevesebb szemét- és hulladéktermelés a fő cél.

 

IP:  A cselekvő komolyság, tettrekészség, a vicc és a humor egyszerre van jelen a tevékenységetekben. Összefér a kettő?

 

CN: Vannak olyan applikációk – ilyen például az” IKEA Better Living” -, amelyek összegyűjtik a hétköznapi életünk, az utazás, a háztartás, a hobbi, a kirándulás cselekményeit, és megadja, hogy mennyi energiaforrást spóroltunk meg a környezettudatos cselekvésünkkel. Hasonló a  WWF Léptem” alkalmazás is, amivel megmérhető, hogy mennyi földterületet fogyasztunk.

 

IP: Milyen terveitek, elképzeléseitek vannak, amit szeretnétek megvalósítani (bakancslista)? Mesélnél ezekről?

 

HG: Több „bakancslistás” elképzelésünk van. Tervezünk egy „egyenpólót”, ami közös üzenetet hordoz és egyúttal reklámozza a tevékenységünket. A túrák során jó volnának szemétgyűjtő csipeszek. Szeretnénk egy állandó túrakedvelő csoportot. Szeretnénk, ha tevékenységünkkel a környező településeken is zöldülő csoportok alakulnának. A zero waste szemléletet kívánjuk minél szélesebb körben megismertetni és „trendivé” alakítani. Évente egy közös faültetési akcióban is szívesen részt vennénk. A túrázás során látottakat az ismeretterjesztésbe is szeretnénk bevonni.

 

IP: Szűkebb-tágabb környezetünk, a Föld jövőjét nézve vajon lehetünk-e optimisták?

 

HG: Csak teljes optimizmussal lehet csinálni! Nem csak a Zöldülők programját tekintve, de mindennel kapcsolatban csak így érdemes.

 

IP: Köszönöm a beszélgetést!

A Greenpeace oldaláról származó gondolattal búcsúzunk: bízunk benne, hogy hasonló gondolkodású személyek, csoportok fognak még csatlakozni, várjuk mindazokat, „akiknek számít az erdő, a zöldülés”!